Egyik nap, mikor munkából jöttem hazafelé, Magyarországról gondolkodtam.
Ha rá gondolok, egy kedves meleg ölelõ sárga családtagot érzek. Minnél többet vagyok itt,
annál jobban érzem, hogy szeretem. Azért vannak negatív dolgok amik viszont itt
jobban mûködnek. Például ha otthon csinos vagyok az utcán és valakinek tetszem így reagál:
Héy cicaaba nincs kedved cumizni? Itt megmég a legijesztõbb fekete bandák is az mondják,
waow, beautyfull angel. Azért mégiscsak más érzés. Ribancnak vagy angyalnak érzed e magad.
Most nyár végén, minden évben otthon van az országos amerikai autós fesztivál,
ahova eddig minden évben elmentünk a családdal. Apu, Betti (nõvérem), Évi
(apukám felesége) és én. Most jutott csak eszembe, hogy én ebbõl idén kimaradok.
Nem akarok kimaradni. Színem is fakó, mert itt csak ritkán sü ta nap, haza akarok menni.
Élvezni a nyarat, a bulit, megölelni a családom, meglepni a barátaim. Csak egy hétre.
Még csak egy napja vagyok kint, de ha visszagondolok, kiket, miket hagytam magam mögött,
azért valljuk be. Hiányoznak. Említettem ezt a dolgot apunak,
Holnap meglátom elengednének e a munkából, ha igen akkor máris foglaljuk a repülõjegyet.
Neki is nagyon hiányzom. Mióta hozzánk költözött Évi, és a két fia, sokkal érzelmesebb és
jobban ki is mutatja. Szeretem hogy ilyen lett.

Okés, bevallom, hamar ellágyultam. Én ilyen könnyen lenyûgözhetõ karakter vagyok. Most így visszagondolva,
szép emlék, de nem hozzám illõ srác a Norbi. Ez az egész élet amit õ és a családja képvisel, nem nekem való.
Ez a magunkba fordulás, elzárkózás a külvilágtól. És nem kedvelem a legtöbb magyar mentalitását.
A munkahelyemen sokakkal szoktam találkozni, például ma vagy 10el találkoztam és beszéltem. A férfiak kedvesek, gondolom mert kedves vagyok nekik, a nõk pedig irigyek. Elsõ kérdés, hogy szedtem össze ezt a munkát és mikor kedvezményt adok nekik, azta ilyet is lehet csinálnod? Dejó egyeseknek. Nem hogy örülne, kárörvend és irigyel.
De a legtöbbjük úgy gondolkodik, hogy eddig sem éltem jól, eddig is bírtam a "nyomort" itt is bírom és itt is
így kell éljek, mert spórolnom kell, kell a pénz, mindenre, akarok egy házat, nem hiszem el hogy kocsim sincs,
mert ezek kellenek a normális élet látszat fentartásához, ettõl látszik, hogy valaki boldog. Nem így van.

Már csak 2- hét a költözésemig. Úgy volt, hogy találtunk kiscicát, mert most beleszerettem egy fajtába,
de a gazdája, felvitte az árát és annyira nem szerettem bele a kis csöppségbe, hogy a csúnya gazdija miatt
bármit megadjak érte. Azt a cicust keresem aki viszont ilyen.

Úgyérzem meg is találtam. Irtó drága, de gyönyörû. Egy macska körülbelül 10 évig él.
Ha ezt az elkövetkezendõ szép 10 évet nézem, megéri érte a pénz. A pénz magában semmi.
Ha kapok érte valami értékeset, úgy már értékét nyeri a pénz is. A Cica értékes. Számomra legalábbis.

Késõn értem haza, egy parkban voltunk, errõl nem szeretnék sokat írni mert lehangol.
Mikor hazaértem Norbi rám se nézett, nem is köszönt nekem, mikor megöleltem távolságtartó volt,
késõbb lefeküdt mellém és fejemhez vágta hogy megcsaltam és biztos lefeküdtem mással.

Voltam a tengeren, Brightonban vele. Sokat veszekedtünk, rengetegszer megsértett erőszakos volt, féltékeny és rettentő buta, ez a pár nap elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, nem. Ő sem az igazi. Végül örülök h barátok maradunk.

A pénz nagyon érdekes dolog. Képes iránytani az embert és 100%ban elfoglalni egy ember gondolatait,
képes betölteni egy ember életét, életcéllá tud vállni és elvenni életcélokat. Az a durva folyamat,
mikor az ember csak gyüjt gyüjt és úgy érzi, nem engedhet meg magának drága dolgokat, csak a legolcsóbbat mindenbõl.
De akkor mi értelme a pénznek? Ha valaki folyton csak gyüjt. Azért va a pénz, hogy beváltsd valami jóra.
Magában értéktelen. Mért vegyek 1 fontért kenyeret, ha vagy milliószor finomabb az amit 1,50ért veszek?
Nem igaz hogy nem tehetem meg. Mert van elég pénzem. Nincs túl sok, de ilyenken nem érdemes spórolni.
Mert ez a boldogságomat építi. És mint tudjuk, boldogság fél egészség. Építeni akarom az egészségem.
Inkább mint a péztárcám. Semmi értelme örökösen spórolni. Annyira érdemes, hogy mindig legyen vész esetére pénzed, meg félrerakni is, de nem kell levinni a legaljára az életminõséget. Igenis megéri venni egy jó könyvet, egy jó krémet, egy finom ételt, egy szép tárgyat, szép ruhát.

Mi közötök van egymáshoz? Akkor meg mit keresel a szobájában? Teljesen kikészíted a hülyeségeddel.
Ezt Norbi Nővére mondta. Ez volt az utolsó kezdeményezésem a jobb kapcsolat érdekében. 

2 nap múlva próbanapra megyek a gyógyszertárba a parfüm részlegre. Meglepett hogy pont onnan hívnak vissza ahonnan legkevésbé vártam.
Remlélem menni fog. Tegnap veszekedtünk Norbival, mert egyiknap nem beszeltünk. Rosszul kezdődik..

Egyre jobb barátsagban vagyok Rajeevvel. Ő az az indién srác,
aki segítet a munkával kapcsolatban. Sokan mondták hogy szerintük azért,
mert vár el cserébe valamit, de egyre inkább rá kell jöjjek, hogy nem.
Furcsa, mert beszéltuk a kulturájáról és azt mondta, hogy utálja indiát.
Utálja, hogy az emberek udvariatlanok, ha valakinek pisilnie kell
ott ahol van az utcán neki áll, hogy ha együtt van egy pár és a lány azt mondja valamire,
hogy neki az nem tetszik, akkor a férfi egy szó nélkül megpofozza.
Kérdeztem, hogy a szülei is ilyenek?  Mondta hogy igen. Akkor hogy történhetett ez Rajeev?
Nemtudom. felelte. Szomoru volt kicsit ahogy erről a témárol beszéltünk,
rá is kérdeztem hogy miért. Mondta, hogy már 5 éve tt van, itt vizsgázott, gyógyszerész,
és itt akar élni, csak egyszerûen nem tud, mert a vizumja le fog járni 3 év múlva.
Állampolgársági nem tehet, tehát megkell házasodjon valakivel Agliából, vagy Európából.
Kiicsit olyan is lehetne mintha azt akarná hogy én legyek a felesege, mondták mások is,
de en egyáltalan nem úgy tekintek rá. Csak jó barátok vagyunk.
Tök durva, hogy akikkel lakom, velük nem vagyok annyira jóba, mint az a pár alkalom alatt,
Rajeevval. Érdekes hogy itt az angolok ha nem értik amit mondok,
vagy én nem értem amit ők mondanak, azt hiszik hülye vagyok. Míg Raj ha valamit nem tudok,
megtanit rá. Okosnak tart. Nemtudom, ez hogy jön le neki.
Meg azt mondja nagyon udvarias az angolom. Es ez tetszik. Dehat nem attol ilyen,
hogy en annyra torekszem ra, hanem mert igy tanitottak nekem az iskolaban. Koszonom.
Attol fuggetlenul Hogy utaltam az angol orakat, most megs sokat koszonhetek nekik.
Ő tényleg a legjobb baratom itt kint.

Megkaptam a munkát.
A beosztásom, úgy van, hogy minden nap 5 től 8 ig,
hétvégente pedig szombaton 9 tol 18 is, vasarnap pedig 11től 17 ig. Ma vasárnap van.
Tegnap volt tehát a leghosszabb munkaidõm. Nagyon rosszul voltam. Fájt a torkom,
belázasodtam, egésznap aktívnak kellett lennem, alig vártam már hogy végezzek, 
és lefeküdjek aludni. Munka után Rajeev odajött hozzám, és kérdezte, hogy nem e akarok valamit inni.
Elõszor ellenkeztem. De szeretek vele lenni ugyhogy vegul belementem.
Tanitott pár hindi szot nekem pl: Madar chood, tu lauda, subberarttre, sukryo, Keysey ho:
Tick hu. Elveztem. Ket sor utan, nem akartam mar hogy tobbet koltson,
mert egy guinness volt 5 font mig a házunk fele lévő kisboltban csak 1 font.
Ugyhogy ezt mondtam neki, meg amugy is kiakarta mar probalni a vizipipat,
nekem meg van, ugyhogy elindultunk felenk. Vettunk sort, felszerelkeztem,
majd elindultunk egy kozeli parkba. Gyalog mentunk.
Huu minden nap gyalog jarok a munkaba, ma mar éreztem is, hogy van egy kis izomlazam. Olyan félórás séta.
Megerkeztunk a parkba, eleg hamar, leultunk a fube, tomtem egy pipat es felbontottunk
egy sort. Sokan voltak, foleg rengetek rendor es biztonsagi or.
A park kozepen volt egy oriasi kivetito, ahol az olimpiat kotvetitettek eloben.
Csodás volt. Sokat beszélgttünk, sokat hulyultunk, és nekem eszembe sem jutott, hogy egy férfivel ülök egy parkban és akár még romantikus is lehetne.
Ami furcsa, mert ha ilyen boldog pillanatokat élünk át valakivel,
akaratlanul is más dolgokon jár az eszünk. Hivott Norbi Visszahivom de nem veszi fel.
LAssan elindulunk, azért valjuk be: Szédülök. Raj Kedvelte a vizipipát.
Megkinaltam vele egy fekete sracot is, aki erdeklodott felole. Ő is birta.
Már nagyon rámfért a pihenés, mert egésznap lázas voltam és immár ittas is.

Na most nehéz feladat elé állíottam magam. Rég nem írtam de viszont sok dolog történt,
ami meghatározó a kintlétem sztorijához.
Tehát. A munka jól megy, a fõnök megdícsért, elégedett velem.
Kicsit aggódtam, hogy nem lesz elég az a nyelvtudás ami nekem van,
de tényleg gyorsan lehet itt fejlõdni. Azért ez elég más mint a hotel volt.
Nem bírtam volna a hotelt 2 hónapnál tovább. Úgy leépíti az emberi tudatot, tényleg.
Ha vissza gondolok én is alázatos voltam, ott térdepeltem és sikáltam a padlót.
Mert úgy éreztem, ha ezt nem teszem, nem lesz idõben másik munkám,
nem lesz pénzem fizetni a bérlést, nem lesz kajám, és végül haza kell mennem.
Nem akarok haza menni. Nem azért mert lenne bármi valódi problémám az otthon léttel vagy az önállósággal, hanem mert bizonyítani akarok. Hogy kinek azt nem tudom.
Lehet, hogy magamnak, lehet hogy a családomnak. Mert én vagyok a kistestvér.
Aki a hibás volt minden konfliktusban, akire folyton rá kell szólni, hogy rakjon rendet a 
szobájában és akire figyelni kell, hogy otthon legyen idõben. Azt akarom, hogy lássák,
megértem, és képes vagyok elboldogulni egyedül is. Bár a szüleim már kapizsgálták,
de ez mégiscsak más. Elég magasra tettem a mércét ezzel. Sosem dolgoztam normális munkát,
csak alkalmikat ahol általában elég volt ha mosolygok, itt meg van saját munkám,
úgy jöttem ki, hogy senki nem várt rám itt, semmilyen barát, tehát kockáztattam,
hogy lehet, hogy magányos leszek, lehet, hogy nem lesz munkám, egyedül mosok, takarítok,
fõzök, én osztom be, hogy mire költhetek és mire nem. nulláról kezdtem és én építem fel
a saját életem, úgy ahogyan szeretném. Olyan mint a sims. Az a számítógépes játék ahol te
tervezed meg az ember idejét, családi állapotát, házát, te irányítod és keresek neki
munkát. Most én magamat formázom meg és magammal "játszom". A játék neve Élet.

Norbi elvitt randizni. A London Eyeon voltunk. Gyönyörú volt és romantikus.
Mikor London tetejére értünk, azt mondta: Te vagy az a lány akire eddig vártam,
értemet adtál a kintlétemnek, betöltöd azt a lyukat a szívemben, amit a magány vésett bele.
Szerelmes vagyok beléd. - Ez után oda hívott az ablakhoz és azt mondta addig csókoljam
míg azt nem mondja elég. Nem kellett kétszer kérni, odamentem, átöleltem,
és mézédes csókkal feljebb repített London legmagasabb pontjánál is. Valami villanás,
itt már elmosolyodtam magamban. Izgatottan szálltam le, tudtam mi történt.
Meglátom a középsõ monitoron a fényképet, annyira jól sikerült, hogy talán más is megvette. Fülig ér a szám, talán még el is pirultam.
Megvette nekem és egyet magának is. Nincs jobb szavam erre, de ez az este "amazing' volt.
Ja és igen. Összejöttünk, mostmár hivatalosan is.

Ma sokat gondolkodtam rajta, Olivéren, családomon,életemen. Hiányzik minden.
De szó szerint minden. Minden percét újra akarom élni az életemnek.
Amikor megkaptam az elsõ plüssjátékom, amikor elõször valottam szerelmet valakiek,
az elsõ komoly szakításomat, mikor a szüleim elválltak egymástól,
a szüzességem elvesztését, mikor befejeztem az iskolát,és mikor elhatároztam,
hogy kijövökLondonba. Egyszóval Mindent. Félek, hogy az elkövetkezendõ 2 hétben,
Norbi veszíteni fo csodálatosságából, mert bûntudatom van Olivér miatt.
Tényleg szeretem õt. Nem hiszem,hogy szerelmes lennék, de fontos számomra.
Nem tehetem ezt vele. Úgyhogy most azt látom a legjobbnak,
ha nem alszom többet együtt a Norbival. Ha kikell alakuljon valami,
akkor úgysem tudom elkerülni és kifog. Rábízom a sorsra. A lényeg,
hogy direktbe nem erõltetek semmit.

Esik ma is. Sokat esik, de mégse hangol le. Munkát kell keresnem. Ha hazajövök esküszöm,
ezzel fogok foglalkozni, de most elkísérem egyik lakótársamat egy lányhoz aki fodrász. Munkatársam. Eggyüt szívunk nap mint nap. Erre kiderül hogy már fodrász végzettsége is van, csak egyáltalán nem beszél angolul, ezért nem tudja itt elkezdeni.

Ideje összekapnom magam, munka terén mert ez nem állapot.

Elmentem megint Cv-ket nyomtatni, a Centerben a biztonsági őr egy gyógyszertárba irányított, mondván ott majd nyomtatnak nekem. Sikerült is, végül megkértek hogy haggyam ott az egyiket, kicsit ideges voltam mert a fizetés nagyon kevés, a nyomtatás drága és egyenlőre nemtudom hogy fogok kijönni a pénzből de végül kétségek közt ott hagytam. Célpontjaim éttermek, bárok voltak. Volt egy bár, ahol minden olyan ördögi volt, sárkényok pókok dizájnolták, afelszolgáló lány pedig erősen sminkelt piercinges fekete hajú nő volt. Én öda állítok a szűzies szőszi kinézetemmel, szó szerint kiröhögött és mondja. Nézz már körül..

Tényleg nagyon romantikus volt a palota. Nem olyan nagy, mint számítottam,
de a kapu jól nez ki. Néha megfogtuk útközben egymás kezét, azért én mindig elengedtem.
Láttuk a Big Bent, a London Eye-t, fotózkodtunk is, mikor éppen lenyomtam a fényképező gombját, hirtelen megfordultam és rányomtam egy puszit az ajkára. Nagyon meglepődött, aztán mosolyogva maga elé nézett.
Végsõ állomásunk a Greenpark volt. Leültünk egy padra, néztük a kacsákat a tavon.
Hidegvolt úgyhogy ozzá bújtam. Meg egyébként is ideje volt már hozzá bújnom.
Rengetek pillanat volt, mikor közeledhettünk volna egymáshoz, de nem tettük.
Rajta nagyon meglepõdtem. Végül elindultunk haza. A buszon rajta próbáltam aludni,
de egyzsercsak hangos kiabálás hallatszott a busz hátuljából és minden ember hátra fordult.
4 srác össze verekedett. Kicsit izgultam, de minden rendben volt.Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon megtudna e védeni ha sor kerülne rá.
Egyszer láttam ahogy az aktuális barátomat püfölik, emlékszem olyan ideges lettem, hogy aban a pillanatban oda mentem és kiosztottam őket. Szerencsére akkor ez elég volt, nemtudom hogy durvább szituációban is mehatnák e a szavaim őket, pláne nem Angolul. Ha Otthon egy kínai odajönne a kis magyar akcentusával
-Hággyáták Ábbá! Talán még őt kezdenék el verni, úgyhogy itt inkább a többiekre bíznám. Amúgy is aktív résztvevője a vitának a buszsofőrtől kezdve az utasokig.
Haza értünk. Feljöttem a szobámba, de végül mégiscsak lementem hozzá aludni. Tiszteletben tartotta és úgy gondolom talán kicsit meg is értette azt, hogy miért nem akarok többet. Hihetetlen,hogy nem tette.
Másnapra kicsit megfáztam, úgyhogy nem mentem be dolgozni,
viszont délután meglátogattam őt a munkahelyén. Söröztünk.
Beadtam pár helyre a cv-met, majd estére hazaértem.
Másnap megy haza Magyarországra két hétre. Megígértem neki,
hogy fent maradok vele hajnali 3ig,akkorra jön érte a taxi,
hogy kivigye a reptérre. Amíg nem volt itthon, elaludtam az ágyában,
hogy mikor hazaér,lássa,hogy rá vártam. Így is lett. Fél12 kor keltem fel. Éjféltõl 3 ig beszélgettünk, Végül elérkezett az idõ. Mennie kell. Magához ölelt szorosan,
mélyen a szemembe nézett és megcsókolt olyan lágyan és érzékien,
ahogy azt még sosem tette. Most elõször fordult elõ, hogy nem vadult be közben,
hogy akár egy zongora dallamot is eltudtam volna képzlni alatta,
és hogy kirázott a belsõ melegség, végül akezem már magától simogatta a hátát,
a szám már magától csukódott és nyílt ki újra, a szívem pedig együtt vert az övével.
Megtörtént. Ez az elsõ igazi csókunk.

Hazaértem munka után, nincs itthon senki, Norbi csak késõn érkezik, úgyhogy lefekszem picit aludni,
mert olyan fárasztó ez a munka, hogy nem tudnék ébren maradni.
Nem embernek való amit csinálok.. annyit kell takarítani.
Én még csak pár napja csinálom, de eddig minden napomon sírtam, fájnak az ujjaim, mert kimarják a vegyszerek, úgy bánnak velem a feletteseim,mintha egy kutya lennék, sajnos én nem bírom ezt a fogadtatást.
Elkezdtem munkát keresni, eddig jó sikerrel. Na de a lényeg. Este felkeltem, lementem Norbihoz.
Kitaláltuk,hogy egyszer megnézheténk valami filmet.
Végül úgy döntöttünk, akkor miért ne most? Elkezdtünk filmezni,
a szobájában, neki egyenlõre még nicns szobatársa, mert nyaral,
mellette ültem az ágyán. Eleinte távolság tartóan, hisz eleve intim,hogy az õ hálószoájában vagyok,
kettesben, az ágyán, este a sötétben.
Egy idõ után mikor már annyira kényelmetlen és rosz volt a hideg falnak dõlve ülve filmet nézni,
mondom feküdjünk el. Persze simán belement. Rámtette a kezét, mondván, hogy nem tudja máshova tenni,
Jóérzés volt, végre úgy éreztem minden rendben van.
Mosolyog rám, szertem a szemeit.
Kifejezõek. Õszinték, mélyre hatóak, gesztenye barnák. 
Közelebb bújok, kikapcsoljuk a filmet,
Csak az utca fényevilágít halványan a szobába. Nézzük egymást. Mindketten tudjuk,hogy itt a csók ideje,
de mégse történik semmi. Tudja, hogy vissza utasítanám én meg tudom, hogy még korai lenne.
 Már szinte összeér az orrunk. Érzem a lehelletét, a fûszeres illatát.
Kellemesen meleg van és kellemes minden. Álom lenne megcsókolni, de nem teszem.
Nem ez az a romantika amire vágyom egy elsõ csóknál.
Nagy nehezen, de végül elalszunk. Reggel kikisért a buszhoz. Irtó édes.

Megint buli volt. Egyik srácnak a házból szülinapja volt. Ittunk.
Sok sört meg whiskeyt. Meg is ártott. Énekeltünk, beszélgettünk,
este pedig Norbival aludtam megint. Amint lefeküdtem az ágyra magához ragadott,
átölelt, és megakart csókolni. Hirtelen szenvedéllyel, épphogy vissza tudtam utasítani,
végül én adtam neki egy ártalmatlan csókot. Puha volt, meleg,
láttam az arcán mennyire élvezi, nem bírta, vissza csókolt.
Nem akartam dehát szörnyen jól esett. Szúrt az arca,
de valamiért még egész kellemes is volt.
Másnap már én kísértem ki a buszhoz. Nagyon kedvelem. Megbeszéltük,
hogy elmegyünk este a bachingam palotához. Tuti romantikus lesz.

Amirõl eddig még nem írtam, de már észrevettem, azok pl az állatok.
Érdekes, hogy itt a kutyák nem ilyen kistáskába való aranyos divatkutyák,
hanem izmos vérebek. Mind az, másmilyet még csak egyszer láttam, egy havanyézt,
de az biztos külföldi volt. A macskák 3 szor akkorák mint otthon, és nem elfutnak elõlünk,
hanem inkább oda jönnek,még ha, magyarul Cicának is hívom.
A galambok pedig olyan agresszívek, hogy ha nem térek ki elõlük szembe repülnek velem.

Hazaértem munka után, nincs itthon senki, Norbi csak késõn érkezik, úgyhogy lefekszem picit aludi,
mert olyan fárasztó ez a munka, hogy nem tudnék ébren maradni.
Nem embernek való amit csinálok.. annyit kell takarítani.
Én még csak pár napja csinálom, de eddig minden napomon sírtam, fájnak az ujjaim, mert kimarják a vegyszerek, úgy bánnak velem a feletteseim,mintha egy kutya lennék, sajnos én nem bírom ezt a fogadtatást.
Elkezdtem munkát keresni, eddig jó sikerrel. Na de a lényeg. Este felkeltem, lementem Norbihoz.
Kitaláltuk,hogy egyszer megnézheténk valami filmet,
végül úgy döntöttünk,akkor miértne most? Elkezdtünk filmezni,
a szobájában, neki egyenlõre még nicns szobatársa, mert nyaral.
Mellette ültem az ágyán. Eleinte távolság tartóan, hisz eleve intim,hogy az õ hálószoájában vagyok,
kettesben, az ágyán, este a sötétben.
Egy idõ után mikor már annyira kényelmetlen és rosz volt a hideg falnak dõlve ülve filmet nézni,
mondom feküdjünk el. Persze simán belement. Rámtette a kezét, mondván, hogy nem tudja máshova tenni,
Fantasztikusan bizseretõ volt, ahogy egy izmos férfi kar átölel, és azok a kimondatlan dolgok..
úgy csinál mintha nem történne semmi, közben mégis simogat az ujjaival, cirógatja meleg kezével,
ölelésre vágyó testemet, megfordultam, a filmre már úgysem tudok figyelni. Mosolyog rám, szertem a szemeit.
Kifejezõek. Õszinték, mélyre hatóak, gesztenye barnák. A legjobb az egészben, hogy tetszem neki mindenhogy.
Sminknélkül, zsíros hajjal, részegen, ébredés után. És nekem is tetszik õ. Közelebb bújok, kikapcsoljuk a filmet,
csak az utca fénye világít halványan a szobába. Nézzük egymást. Mindketten tudjuk,hogy mire gondol a másik
de mégse történik semmi. Tudja, hogy vissza utasítanám, én meg tudom, hogy még korai lenne bármi is történjen.
Ettől a feszültségtől a falra mászok.
Mégközelebb bújok. Érzem a lábamnál ahogy domborodik férfiassága. Beleremegek.
Közelebb húzodik az arcunk. Már szinte összeér az orrunk. Érzem a lehelletét, a fûszeres illatát,
kellemesen meleg van és kellemes minden. álom lenne megcsókolni, de nem teszem.
Nem ez az a romantika amire vágyom egy elsõ csóknál. Ez az elsõ sex elõtti kacérkodás lenne.
Hangosabban szól az eszem, tudom, hogy annál értékesebb vagyok számára, minél késõbb kap meg.
Nagyhon nehéz így mellette feküdni, érinteni akarom, csókolni, hozzá simulni, érezni.
De nem fogom. Egyenlõre még nem. Nagy nehezen, de végül elalszunk. Reggelkikisért a buszhoz. Irtó édes.

Túl vagyok az elsõ napon. Egy orosz nõ tantott be a munkára. Fárasztó, izzadok, nehéz csinálni.
A kaját nem ismerem fel, 4 féle valami van, egy sárga trutyi, egy naracs darabokkal valami virsliszerû dolog aminek kenyér íze van, meg száraz bacon.
Körülöttem románok és oroszok vannak, elvétve egy két magyarral. Van egy nõ, aki mindent fordít. Legalábbis megpróbál. Nemtudom honnan tudhat angolul, nem perfect a fordítása és eddig csak 5 ször mondtam neki,
hogy köszönöm én beszélem a nyelvet, rá se hederít, csak fordít. Hazafelé eltévedtem, rosz buszra szálltam,
de egy érdekes embert ismertem meg. Egy költõt, aki elmondása szerint arról akar írni, ahogy átfutottam a veszélyes úttesten. Megihlettem. Latin amerikai alacsony kövér emberke. Mikor hazaértem titkon vártam, hogy itthon legyen egy bizonyos ember.
Egész nap eszemben volt. Valami megfogott benne, még csak egyszer láttam, netán kétszer, nem beszéltünk, de a mosolya, a magassága, a szemei, az, hogy borostás az arca, dús szemöldökkel és széles álkapccsal, elképesztõ. Norbinak hívják.
Izgatottan állok az ajtó elõtt, benyitok, 2 szobával arrébról hirtelen rámnéz, hangosan felém köszön:
-Szia! Végre itthon vagy! Rád vártunk! Na milyen volt az elsõ napod?
-hirtelen azt sem tudom válaszoljak e vagy rohanjak fel átöltözni. Elvégre egésznap takarítottam,
úgyhogy tiszta mocsok lehetek, ráadásul full fekete igénytelen ruhában.
-Mingyárt mesélek!
Az átöltözés mellett döntöttem. Felszaladtam, lefürdötem, átöltöztem, de vagy 3 szor,mire megtaláltam azt a ruhát ami csinos de mégis úgy tûnik, mintha pont ezt vettem volna ki a szekrényembõl. Lemegyek. Úgy érzem talán feltûnõen csinos lettem. Már nincs visszaút.
Belépek a szobába, egy barátjával ülnek ketten, akit még nem láttam. Sajnos most nem tudok rá figyelni,
mert ez a srác minden figyelmem elvonja. Mikor beléptem, elhalt a beszélgetés, köszönök nekik,
konkrétan megakadt a szavuk mindkettejüknek. Igen! Elértem a várt hatást! Le van tõlem sokkolódva. Kiülök hozzájuk.
-Írtam neked sms-t, mert már egész nap vártalak!-mondja a srác
-Én azt hittem dolgozol.
Amúgy meg nem vettem észre (és tényleg nem, pedig hogy oda lettem volna)
ezekszerint nem csak az én fejemben mászkált egész nap, hanem én is az övében.
Hát ez fantasztikus!! Izgulok. Izgulok. A beszélgetés kedvesen sikerült, a barátja, Török is jó fej.
Enyhén izzott a tekintetünk, ha egymásra néztünk Norbival. Este csaptunk egy kis partit.
A második sörtõl már tagathatatlanok voltak minkettõnk gondolatai. Most beszélhetek vele elõször. Kedvelem. Ilyenkor nekem kell erõsnek lennem, hisz ilyenkor a Fiú elkezd nyomulni, a lány meg szép finoman vissza utasítgatja. Csak tudni kell hol a határ. Az a baj, hogy sokszor a fiuk ezt tényleg visszautasításnak veszik és nem látják a dologban a játékot.
Hogy egyszerre kellesz is, de azért nem kaphasz meg akkor amikor te akarod.
Majd a tiéd leszek akkor, ha már annyira akarod, hogy repesdsz a vágytól és már túl vagyunk legalább 2 komolyabb mély beszélgetésen.
Nem buli. 18 éves kor felett, már nem csak egy játék a járás fogalma. Itt már akár családról is lehet szó. 
Életed egy megatározó idõszakáról. Jó lehet hogy nagy szavaknak hangzik egy "épphogy felnőttől"de én így gondolom. Fiatalabb korban azért könnyebb felejteni. Ott még nincs valódi kötõdés.
Inkább barátokat keresünk, mint partnert. Sikerült fél2 ig fenttartania, cserébe én reggel 6 kor felkeltettem.
Beszélgettünk. Szóba jött, van e barátom. Elmondtam, hogy van. Kiakadt. Bár õ még részeg volt,
mert jóval tovább fentmaradt mint én. Furcsa ez így. Mintha két külön világ és külön élet lenne a kettõ.
Ott van Magyarország, amirõl meleg kedvesség jut eszembe, ott van Olivér, a barátom, a barátaim, otthon kapok ennit, nem kell dolgozzak, ismerek mindenkit. Ez meg a töves ellentétje. Hideg van, senkit, de tényleg senkit nem ismerek.
Teljesen egyedül jöttem ki és a 0-ról kezdtem. Itt dolgoznom kell, eltartani magam, egyedül intéznem a dolgaim,
és ami itt történik, az olyan mintha nem velem történne. Mintha átkerültem volna hirtelen valaki más életébe,
én pedig ugyanúgy tölteném a nyaramat Magyarországon a barátaimmal. Úgyhogy ha itt vagyok és nem gondolok vissza, akkor Olivér e világomon kívülre esik, és elhalványul amellett, hogy itt mennyi izgalom és mennyi érdekes ember van.
Nemtudom mi lenne a helyes.

Megérkeztem. Már fentrõl láttam, hogy itt vagyok, hisz borús volt az ég.
Ahogy belerepültünk egy esõfelhõbe,az ablakon vízcseppek jelentek meg,
mintha telibe locsolták volna egy uveg vizzel. Na ez tényleg érdekes. Legszíveseben beleugranék egy ilyen felhõbe, kiváncsi vagyok, hogy mennyire lennék utána vizes. Vagy hogy mennyi levegõ van odabent, vagy hogy érzek e egyáltlán különbséget azon kivül, hogy nem látok messzire. Milyen érzés mikor megérint a felhõ? Jó igazából mindenki érezte már, a talaj közelében lévő felhőt ködnek nevezzük. De Az mégiscsak más érzés lehet.

Leszállok, elindulok. A poggyászomra elég sokat kell várnom, kicsit már aggódom is, de fél órás elszánt várakozás után, végre meglátom azt a kövér barna barátom.
Felkapom, már amennyire egy 32 kilós táskát fellehet és elindulunk boldogan a nagyvilágba.
Egyenlõre semmi különbséget nem látok. Eltalálok a buszomig,
ahol a jegyszedõ egy olyan erõs angolos kiejtéssel van felszerelve, hogy
szerintem ez még az angolok számára is érthetetlen. A második furcsa dolog pedig,
hogy a busz hátuljába kell szálljak. Még ilyet.. Helyet foglalok, leül mellém egy srác. Nem magyar.
Szép mély szemei vannak, de inkább magába burkolózik. Elõveszi a telefonját, és testbeszédével és viselkedésével
együtt is azt jelzi: Haggy békén.
Elgondolkodtat, mert ezekszerint õ nem elõször teszi meg ezt az utat a reptértõl, mert akkor biztos nézelõdne.
Tényleg kiváncsi lennék mi hozta erre az útra. Lehet, hogy csak látogatóba jött, a szülei esetleg elváltak, ezért olyan morcos, mert országokat kell utaznia, hogy mindkét szülővel találkozhasson. Vagy csak megszökött.
De ezt sohasem fogom megtudni.

*********************************************************

Már egy órája, megyünk, vagy 50 km-nyi zöldséggel körülvéve.Házat talán 3at láttam, gyárat szintén, ezenkívül autópálya van,a maradék helyen meg fák, fû, bokrok. Elalszom. Itt is. A repülõn is elaludtam, de nem kell aggódni, addigramár kinézelõdtem magam. Mikor legközelebb felkelek, már egyre srûbben következnek a házak. Innentõ fent maradok.Sok kedves kis sorház van, szépen díszített boltívekkel, kis kerítéssel és kis kõoszlopokkal. Már nagyon izgatott vagyok, hogy többet lássak Agliából .Vajon olyan helyen szállok le amit elképzeltem, vagy valami egészen más? Biztos hogy más,mert az én képzeletemben a hátam mögül sütött a nap, egy keresztezõdés középsõ szigetén szálltam le, az úttest széles volt, a házak világos színûek, az emberek pedig mosolygósak, gyorsak és elfoglaltak. 

-Victoria! Hirtelen hang a semmibõl, vissza ránt a valóságba, igen, ez az én nevem. Tessék? Hahó!
Nem. Nem engem szólítanak. Ez a megálló neve, megérkeztünk.
Leszállok a buszról, sötét árnyékos az utca, az idõ szeles és borús. Nem tudom mit kéne most tennem.
Csak várok. Nézek minden embert, hátha egy ismerõs 
(Bár erõsen kétlem, hogy tényleg össze futhatnék valakivel). Hangos zsúfolt és ilyesztõ a hely.
Fél óra hidegben való várakozás után megérkeznek ismerõseim. Elég bonyolult, az ismerettségünk,de azért leírom.
Apukám feleségének a testvérének a feleségének a testvére és a felesége. Szóval nem ismerem õket igazából,
csak segítenek mert jó fejek.
Elindulunk.

*********************************************************************

Elintézünk minden unalmas dolgot ami kell, majd megérkezem a szállásra. Tudomásom szerint 9-en lakunk a házban. Nagyon félénk vagyok. Azért úgy beállítani egy házba, hogy hello, mostantól itt fogok lakni, törõdjetek bele, akármilyen elviselhetetlen személyiségem van, vagy szokásaim, akkor sem tudtok tenni semmit,mert kifizettem és van kulcsom, én leszek a 9. ember az életetetkben akit a legtöbbet fogtok látni,az elkövetkezendõ idõtökben. Nagy nyomás volt rajtam. Azért nekem is fontos, hogy kijöjjek velük,sõt talán fontosabb mint nekik, hisz õk már egy közösség. Õk megvannak nélkülem is. De én nélkülük egyedül vagyok. 

A szobatársam, egy 60 fölötti nyugdíjjas vidéki nõ, vidéki erkölcsökkel és stílussal.
Ötvözõdnek benne az öregedõ korosztályra jellemzõ vonások, azaz pletykás, és mindenért sopánkodik.
Semmi nem jó. Nincs boldogság. A rendszerváltás óta megszûntlétezni az a fogalom, hogy boldogság.
A mai fiatalság romlott, nincs bennük semmi morál, se tartás. Persze vannak kivételek.
És akiknek ezeket az öregek sopánkodják azok a kivételek szoktak lenni. Nem kedvelem az efféle álalánosítást.
A viselkedés nem evolúciaiag változik, hanem emberközösségi csoportok szerint. Kik befolyásolják élete során,
kikkel tölti mindennapjait. Nem úgy születik meg egy gyermek,hogy el van rendelve, hogy õ egy Emos ribanc lesz, hanem a barátai, iskolája,szülei álltal alakul ki az önképe. Evolucióilag talán csak a határok változnak. És a stílusok. De ezt most haggyuk.
Hamar találtam munkát.
Elemnetem egy Agencyhez és másnap már kezdhettem is. Takarítás egy hotelben. Minimálbérért.
De kezdetnek nem várhatok jobbat. Még akár izgi is lehet.

Már nagyon izgatott voltam A repülés miatt, ezért nem volt nehéz felkelnem. Elindultunk,
kicsit késve, a reptér pont olyan volt mint a filmekben, nagy ûrszerû, minden fém, vagy csempe,
a dolgozók ápoltak, elegánsak, és minden annyira egyszerûen ment. Pont jó volt minden,
a csomagom mérete a megengedhetõ 32-bõl 31,3 volt,mident kitettem amit kikellett és nem volt semmi gond velük, cipõmetnés az ékszereimet le sem vetették velem de még így sem állítottak meg. A kis poggyászom le sem mérték, bár azt is betartottam, a megengedhetõ 1ö bõl pont 10 kiló volt.
Elbúcsúztam közben a családtól,
apukám mikor megölelt köny gyûlt a szemébe. Erre a nõvéremnek is.Hihetetlen. Hisz nem történik velem semmi rosz, de mégis elõre érzik, hogy ez nem csak egy kis kiruccanás lesz.
Felszálltam a repülõre, izgatott vagyok.
Még nem indul. Kicsit félek, vagy nem is tudom minek hivjam ezt az érzést. Igazából annyira kiváncsi vagyok,
hogy talán már attól stresszelek, hogy túlhajszolom magamban a dolgot.Hogy milyen a repülés?
Mintha egy filmet vetítenének az ablakon keresztül, közben meg engem kicsit ráznnak. Testileg nem igazan eled meg, csak latvanyilag.
Az eggyetlen durva benne, hogy a levegõben van egy több tonnás gép És ezt annyira abszurd elképzelni,
szerintem a legtöbb embert ez ilyeszti meg. Hogy hogylehet, hogy õ magától nem tud repülni,
de beül vagy 200 emberrel egy gépbe és úgy már igen. Meghát a tehetetlenség. Mert ha itt valami gond adódik,
tényleg semmit nem tehetsz ellene. Hiába próbálnál segíteni, ha a gép hibásodott meg,
fejen állva ordíthatsz is, de semmit nem tudsz segíteni.
Nézem a felhõket. Csodálatos. A viág felett vagyok.
Legalábbis az a világ felett,amit még eltudok képzelni. 3méterrel a felhõk fölött. Ez egy film cime.
Abban a szerelmet hasonlítják ehhez az érzéshez. Ha kicsit nagyobb térbe lennék, nagyobb kilátással
és esetleg érezhetném a szellõt, akkor még lenne is benne valami.
De így, nem érzem, hogy valóban a felhõk között ülök. Pedig így van. Hihetetlen.

 Már minden készen áll. Én is készen állok? Kész vagyok magam mögött hagyni mindent éls mindenkit akit és amit eddig ismertem?? Lehet másoknak külföld nem nagy szó. De nekem igenis az! Tudom, hogy más emberek lesznek, más életfelfogással más gondolkodással. És ez vonz. Nem azért, mert bajom lenne a magyarokkal, szimplán irtó kiváncsi vagyok az újra. Egyedül megyek. Félelem nincs bennem. Már csak

 egy hónap van hátra. Már annyi sem. Valamit itthagyok, mielőtt elmegyek a barátomnak. Nem régi a kapcsolat, de azért nem is szemétbe való. Távolból nehezen működne, ezt mar alaposan atgondoltam, úgyhogy ezt még megkell beszélnem vele.

Ma lefoglaltuk a repülőjegyet. Innentől éles a helyzet. Eddig elméletben élénkebben élt, mint gyakorlatban, már-már kezdtem megijedni, hogy nem lesz az egészből semmi, de egy kis pénzügyi lökettel, kitartásommal, ma este apával lefoglaltuk a repülőjegyem. Július 3-án megyek, reggel 6 kor indul a gép. Már 7:30-ra megérkezem. Hogy onnantól mi lesz? Ki jön e elém a kinti ismerősünk, vagy bóklászhatok nap végéig, az nemsoká eldől. Izgatott vagyok.
                                 *******************************
 

Elérkezett az idő. Lassan utazom. Életemben először. Jó, nem pont először, hisz Bécsben már 3 szor is voltam, de mindháromszor csak csoportosan pár órára, télen az adventi vásárba. Először teljesen bevoltam zsongva. Ahogy láttam az idegen természetet, amiről ha egy képet látok, összetéveszthető Budapesttel, de a tudat, hogy ez amióta él és itt van, azóta Ausztria légkörében fejlődik, létezik. Csodálatos érzés volt. Amikor ennyi "furcsa" nyelven beszélő embert látok egy helyen. A nyelv határozza meg a gondolkodást. és ők mind-mind másképp gondolkoznak mint én, mint mi. Fantasztikus. Kutyák, akik németül ugatnak. Ha kivinném Gerzsont a snauszerünk vagy Lizit a törpe németjuhászunk, akkor vajon nem értenék egymást a kintiekkel? Bizarr. Sajnos a többieket ennyire nem nyűgözte le semmi. Először a barátaim veszekedtek, második alkalommal a barátom a szüleivel, harmadjára pedig nővérem a barátjával. Vonzom a bajt ezek szerint. 
                                                ********************
De a mostani utazásra egyedül megyek. Egyedül fogok lakni és egyedül gondoskodom magamról. Új élet. Mikor eldöntöttem, hogy kiszeretnék menni, úgy gondoltam nincs semmi amit itt hagyok. Mert nincs semmim. Azóta, mint a villámcsapás, fontos lettem barátaimnak, lett egy romantikus félénk de férfias barátom. A családomban is történt egy két változás. Titkos házasság, 89óta lappangó szerencse, kiscica. Bár ez eltörpül a másik kettő mellett, de őt is furcsa lesz itt hagyni.