Hey,

Sok idő telt el, mióta írtam, kicsit stresszes érzés fog el, akárhányszor arragondolok, hogy írok. Ez azért van, mert régebben elhatároztam, hogy kiadok egy könyvet, amit már l is kezdtem írni, és londoni életem lett volna az alap sztori, de mostmár nem tetszik az ötlet. Valamiért már lemondtam róla. Elkezdtem nem élvezni az írást, főleg, hogy nem szeretem rágni magama mindennap történésein, mert nem az a fontos. Tehát esetleg írhatnék arról amit fontosnak tartok. De akkor azt egy cím nélküli cél nélküli blogban kéne. Vagy ne adjam fel és írjak könyvet csak válasszak másik témát? Lehetne a téma a személyiség fejlődése. Bár komolytalannak tartanénak, ha erről 20 évesen írnék. Leet, hogy csak vérnom kell még,had érjen az a könyv.

Kicsit lehangolt vagyok mostanában. Szerintem ez a téli depresszió. Sokszor még az ágyból sincs kedvem kikelni, inkább túlalszom magam, hogy teljen az idő, amúgy nem kell dolgozni menni. Munkában meg várom, hogy teljen az idő,hogy haza jöjjek. Mindig csak várok, hogy máshol legyek, de ha ott vagyok már várom a következőt. Elkerülöm a jelent és mindig jobbat remélek a jövőtől. 
Próbálom össze szedni magam, néha tök jó, de  néha megint rám tör az üresség érzés. Minek menjek el dolgozni,minek nekem a pénz, minek csináljak akármit is. De próbálok tenni ellene.Először is elköltözünk, rászokok a heti 3 testmozgásra még ha csak 10 percesek is. Most éppen zsonglőrködni tanulok. Munkahelyemről az egyik menedzser kölcsön adta a zsonglőrlabdáit, adott 2 hetet, hogy megtanuljam. Nem megy rosszul. Bár még csak 3 szor gyakoroltam, de ma már tudtam folyamatosan levegőben tartani mind a hármat kb 10 másodpercre. Meg jön a jó idő. Végre kilehet mozdulni nagykabát nélkül. 

Megyek nemsoká dolgozni. Kicsit fáradt vagyok de várom, hogy bent legyen. Szeretnék kávét csinálni magamnak. Mostanában ha dolgozom napi egy-kettőt iszom. De inkább az íze miatt. Meg Mert ott a t9ökjó kávéfőző gép, felhaosíthatom a habot, tudok csinálni rendes turmixolt jeges kávét. Itthon nincs kávém. Nem is vennék. Langyos mikrózott tejbe beleönteni a 3 az egybent nem ugyanaz az élmény és nem is a coffein miatt iszom. Van koffein mentes is de annak undorító íze van. Egyszer ki kell próbálni. Nem lehet meginni egy pohárral.

Ma hazajöttem, Magyarországra. Nem tudom eldönteni most, elyik országot szeretem jobban. Londonban könnyen kiigazodom már, megvannak a szokásaim, szeretek ott élni. Most itthon minden olyan lassú, senkinek sincs elég pénze arra ami kell neki, egy kicsit mindenki szomorú. Nem akarok szomorú emberekkel körül véve lenni. Továbbra sem tudom,mi a célom, mi a jövőm. Angliában most jó. Úgyhogy szerintem maradok és megpróbálok nem a jövőre gondolni, hanem a jelenre.

When things go wrong as they sometimes will,
When the road you're trudging seems all up hill,
When the funds are low and the debts are high
And you want to smile, but you have to sigh,
When care is pressing you down a bit,
Rest if you must, but don't you quit.
Life is strange with its twists and turns
As everyone of us sometimes learns
And many a failure comes about
When he might have won had he stuck it out;
Don't give up though the pace seems slow -
You may succeed with another blow.
Success is failure turned inside out -
The silver tint of the clouds of doubt,
And you never can tell just how close you are,
It may be near when it seems so far;
So stick to the fight when you're hardest hit -
It's when things seem worst that you must not qui.”

Ma a buszon leültem a felső emelet egelső helyére, ahonnan panoráma kilátás nyílik Londonra. A mellettem ülő lánynak megcsörrent a telefonja, mondja: Szia. Magyar volt. Vidéki. Miután lerakta csomót gondolkodtam rajta, hogy megszólítsam e, de első kifogásként azt találtam, hogy fáradt vagyok, másodikként meg, hogy már túl sok idő telt el mióta lerakta a telfont amíg gondolkodtam, hogy megszólítsam-e így már kissé gázos lenne a helyzet. Végül megcsörgettem ismerősöket, hátha valaki felveszi, végül Bence vissza hívott. Lebuktam. Miután leraktam a lányra néztem és mondtam: Szia. 
Egész úton beszélgettünk. Cigány volt, tipikus indokokkal tipikus élettel. Barátjával jött ki, Salgótarjánból, ott nincs munka, végleg itt akarnak lakni. Ő hotelt takarít, angolul nem beszél, a barátja autómosó, végleges munkahelynek tartják. Kedves volt vele beszélgetni, bár sokszor előbb rácsodálkozott arra amit mondok, mielőtt befejeztem volna a mondatot. Gondolom megszeppent volt. Ő hamarabb szált le. Gondoltam elkérem valami elérhetőségét de egy sziát mondott és már rohant is le a buszról. Talán majd a sors összehoz. Vagy direkt elkerít minket.

Ma volt az első napja a bartender kurzusomnak. Tetszik. Kiváncsi vagyok hogy fog menni. MEgint csak egy dolgot találok benne nehéznek, hogy sok kokténak számomra ismeretlen neve van és okés h megjegyzem őket, de angolul nehéz főleg ha még a jelentését sem tudod a szónak, főleg ha azt egy részeg skót kéri pl. Szívesen dolgoznék hajón mixerként. Majd meglátjuk.

Megbeszéltük. Mindent megbeszélünk é semmi nem okoz stresszt, vagy ha igen, addig beszélünk róla, míg meg nem oldódik. Szinte túl tökéletes :D Mindig erre vágytam.

Kértem fizetésemelést a munkahelyemen. Egy 20 perces győzködéses veszekedsed csalódottságos beszélgetés után megkaptam. Azóta tisztel a főnök. Erről majd részletesebben. Karácsonyra már mindenkinek megvan az ajándékom. Mikor kint volt nővérem, hazaküldtem vele. Sokat dolgozom ebben a két hétben, mert a menedzser Holidayre ment, így helyette is dolgoznii kell. Eddig 35-40 között voltam, most meg 45 fölött. Nekem ez sok. Egy szabadnappal hetente, nincs erőm semmihez. Legszívesebben csak döglenék egész nap. Plusz még egy nap. 

Sokszor kikezdenek velem a kávézóban. Naponta egyszer minimum, de van hogy "szebb napjaimon" akár 5 ször is. Ma is kaptam egy telefonszámot. De a mai más volt minta többi. Valamiért lázba hozott az eset. Ahogy nézett rám, ahogy beszélt hozzám, ahogy kereste a tekintetem a tömegben. Vonzó volt. Engem kért meg speciel, hogy megírjam a számlájukat. Gondolom arra számított, hogy megadom a számom. De csak azt írtam oda magyarul, hogy "köszönöm" Mivel félig magyar volt. Végül én szedtem le az asztalukat is. Választ is kaptam. Azt írt, örül a találkozásunknak, szeretne velem minél előbb találkozni, megadta a telefonszámát, és a nevét. Stefano. Rossz érzésem van amiért tetszik a helyzet. Nem tudom mit csináljak. Szeretem Bencét, de baromira vonz ez a srác. Na ilyenkor mit csinálnak a hosszú kapcsolatban lévők? Nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen akivel ez megtörténik. Ilyenkor szimplán elfojtjuk? És ha később megbánod? Vagy tartsam meg tartaléknak? És ha számot vált? És ha ezzel mindent tönkreteszek? Honnan tudjam, hogy a jelenlegi kapcsolatomat nem űberelné a fél-magyar stefano? Hogyan döntsek? Maradjak a már biztosnál? Egyáltalán illik ilyenen gondolkodnom vagy alapvető kéne legyen 4 hónap után, hogy Bence a partnerem?  Meg kéne vele beszéljem, vagy pont hogy eltitkolni előle? 



Végül beszéltem vele. Az elvem egyenlőre a Fő az őszinteség. Eddig bevált. Mindent elmondtam neki, ugyanígy ahogy leírtam. Arra jutottunk, hogy ha minden alkalommal, mikor megtetszene valaki, elhagynád azt, akivel éppen vagy, akkor nem lennének hosszútávú kapcsolatok.
Ilyen helyzetekben fontos megbeszélni. Ezt még az elején megfogadtam magamnak, hogy ha bármikor eszembe jutna, hogy mással legyek, azt megfogom beszélni Bencével. Az első alkalommal, hogy eszembe jut. Mi megtettük. Csernus kérdezi, sokszor, hogy gondolatban hányszor csalta meg a párját? Érzelmileg az is lehet olyan súlyos, mintha testileg történne. De együtt, mindent meglehet oldani, ha megakarjuk. Szerencsére, mi megakarjuk. Még gondolatban sem hagyom megtörténni. Úgy érzem jól teszem,jól tesszük a dolgunkat.

Ma átmentem a kollégámhoz, Edinához. Na róla még nem írtam. Majd fogok...

Egy hete voltunk Mallorcán. Spanyolországban. Első közös külföldi utazás. Együtt laktunk egy hotelban, ami a tengerre nézett. Nagyon jó volt. Minden olyan flottul ment. Imádtam. Kellemes volt, jó élményekkel. Csak jókkal. Esténkénti iszogatás a teraszon, fürdés a tengerben, koktélozás, angolul persze senki nem beszélt, egy magyart sem hallottunk, szóval a spanyol nyelvtudásunkra hagyatkozhattunk csak. (ami szinte egyenlő a 0-val). Sok jó fénykép készült, sok felesleges spanyol kifejezést tanultunk, mint például a Proxima parada (következő állomás) vagy a Dos cervezas porfavor (két sört, legyenszíves). Szeretem Bencét. sok hülyeségünk van már együtt. Például a pizsink. Nekem egy kezeslábas macskás , neki egy ugyanilyen szarvasos. Mikor felvesszük, mindketen puhák vagyunk, mint a plüssök, ás egymáshoz bújva, ölelve alszunk el. Mikor alszunk, azért öleljük át pl kiskorunkban a plüssállatot, hogy mire reggel felébredünk, biztosak legyük benne, hogy még mindig megvan, nem ment el, nem lopták el. Mikor valakivel alszunk, hasonló okokból öleled át. Ez biztosít rá, hogy reggelre is melletted lesz. (Több esélyed van rá, mintha mellette aludnál, mert ha szökne felébredsz rá).

Voltunk egy Csernus előadáson. Pont minket vettek példára arra, mikor a nő már érzelmileg kész van, de a fiú még gyerek. Durva ráismerés volt. Pont erről beszélgettünk a nemrég múltban. Azóta néha gondolkozom azon, hogy majd 20 év múlva a 40 éves Wiki bánni fogja e hogy nem hallgatott a 19 éves énjére, mikor ráismert a problémára, nem hallgatott Csernusra, hanem ugyanazt hagyta megtörténni magával, ami szinte minden ismerősével megtörténik. Ki tudja.. 

Mostanában sokat gondolkozom arról, hogy hogy lehet, hogy 20 év után menjen tökre egy házasság. Első példaként a barátom, Bence. A szülei elváltak, mikor ő 17 volt. Feltehetőleg(mert kedves Bence nem tudja, a szülei mikor házasodtak össze) már házasok voltak, mikor a Bence fogant. Tehát kb 18 évet. Aztán 3 gyerek után pikk pakk elváltak. Kérdeztem őt,
-Na de miért váltak el?
-Nem tudom-mit is várhatnék. általában a férfiak nem értik, hogy miért szakítanak velük, miért válnak el, csak megtörténik (persze a nem tudom válasz az két mondatot jelenthet. Nem akarom tudni, vagy a Nem merem tudni.) Ha belegondolna az ember, akitől éppen válik a felesége, hogy mégis mi az oka rá, biztos vagyok benne, hogy megtalálná a választ, de könnyebb a tudatlanság ártatlan világában maradni, mint magadra venni a felelősséget, hogy igen, hibáztam és ezért válik tőlem a feleségem. Megszokott példa, hogy a férfi felneveli a gyerekét, amíg már magáról tud gondoskodni, érett lesz, majd elhagyja családját, és alapít egy másikat. Ez elvileg a férfiakban genetikailag van benne, evolúciósan, hogy minél több sikeres gént akarnak terjeszteni, ezért több nőtől akarnak több gyereket. Hátha a nő génjei miatt lesz kevésbé sikeres, ezért kell több verzió is a génkombinációkra, hogy mindenképp legyen legalább egy tökéletes gyerek, aki majd tovább terjeszti a gént. Másik példa, a főnököm Ali. Most válik a feleségétől. 19 éve házasok. Van két gyerekük. Egyik 8 körül van, a másik meg 3 éves. A 8 körüli egy közös fiuk. Ami az jelenti, hogy 11 éve voltak házasok, mikor eldöntötték, hogy gyereket vállalnak. Feltehetőleg akkor még minden jól ment. Majd mikor 16 éve voltak házasok, örökbe fogadtak egy lányt, valószínűleg akkor is minden jól ment, mert együtt vállalták. Mi történt az ez után következő 3 évben, amitől oda jutottak 19 év után, hogy elválnak? Hogy lehetséges ez? Hogy lehet megakadályozni? Persze mikor egy nyugis nap után megkérdeztem a főnököt, hogy mi az okuk, hogy vállnak mit mondott?
-Nem tudom. -hát persze, hogy nem tudod. Férfi vagy. Vagy inkább kis fiú. És így már látok is egy okot a válásra. Nem vállalja a következményeket, nem látja be a hibáit, valószínűleg a nő abban reménykedett, hogy két gyereknyi felelősség után, majd felnő, de a nő egyedül maradt a problémái megoldásában, Ali meg naivan a nem tudom leplébe burkolózva kommunikáció hiányában kimaradt az érzelmi kapcsolatból. Így a nő megelégelte és inkább nevel két gyereket egyedül, mint hármat. Sajnálom őket. Nem akarok a nő helyében lenni. Engem az rázna meg a legjobban a világon, ha 20 év után el kéne válnunk a férjemmel. Hihetetlenül sok az az idő. Egész életem nem volt 20 év. És mintha most azt mondanám az eddigi életemnek, hogy akkor ezt nem akarom többé, új lap kell. Eldobnám és akárki lehetnék. Nem tetszik. Olyan mintha nem tudnék beletörődni, hogy nekem egy életem van csak, ezért feldarabolnám azt a meglévő 75 évemet, 20 évekre, így akár 4 különböző életem is lehet. 0-20 éves koromig a szüleimmel a felnövés kora, majd 20-40 ig megházasodom, szülök két gyereket, 40-ben elválok, találok egy mostoha apát, akitől esetleg még születik egy gyerekem, elköltözünk, várost váltunk, új lappal indul minden, vele már nem házasodom meg, segít anyagilag aztán alkoholizmus miatt szétvállnuk,40-60 között mondják, hogy az ember legszebb évei, mikor már megvan mindene, anyagilag és érzelmileg is stabil, egy darabig egyedül élek, a gyerekeim agyára megyek, majd találok az utcában valakit, aki nem tetszik, de kedves hozzám és már messze nem a szerelmet keresem, csak egy társat, a gyerekek lassan kirepülnek, egyedül maradok, de nem akarok magányos lenni, végül 60-75 éves koromig szídom az életet, nehéz, igazságtalan, szídom a politikát, és ráeszmélek, hogy elpazaroltam az életem, mert nem érzem magam teljesnek, úgy érzem még nem éltem eleget, nem tudom melyik nap volt a legszebb az életemből,még 60 évesen is azt várom, hogy hamarosan eljön, ezért a nagy gürizés miatt, ami bennem van, hogy ennél még lehetnék boldogabb, találok ennél a tuskónál jobb partnert, találok szebb házat, mókásabb barátokat, elszalad mellettem az élet, anélkül, hogy azt megélném. 20 éves ciklusokra szaggatva sosem lesz meg a teljes érzésem. Mintha így akarnék örökké gyerek maradni. Minden könnyebb felelősség nélkül és gyerekként ezt kapod. A szüleid vállalják a felelősséget, neked nem kell semmivel sem törődnöd. Pedig igazán boldog csak felnőttként lehet az ember. Különben mindig függsz másoktól, sosem leszel szabad, független, önálló. Úgy lehet, csak boldog két ember együtt, ha nem igaz rájuk az az állítás, hogy két fél egyet alkot. Mert két egésznek kell egy párost alkotnia.

Jövök a buszon hazafelé. Egyszer csak beleüvölt valaki a légtérbe.
-BÁNOD HA LEÜLÖK IDE? NEM? BIZTOSAN NEM? AKKOR LEÜLÖK! DE HA AKARSZ AKKOR MARADJ OTT. BIZTOS, HOGY NEM BÁNOD HA LEÜLÖK? TELJESEN BIZTOS? AKKOR LEÜLÖK! DE AKKOR NEM BÁNOD HA LEÜLÖK? BIZTOS NEM?-nagyra nyílt szemekkel összekuporodva(ahogy az öregek szoktak állni) erős brit akcentussal kiabál egy néni.
-Pofa be és üljön már le!-szólt egy 50 körüli (angol?) férfi.
-.....ÉN NEM VAGYOK BUNKÓ. SOSEM VOLTAM AZ ÉS NEM IS LESZEK BUNKÓ.
-Csak üljön már le!
-EGÉSZ ÉLETEMBEN SOSEM VOLTAM BUNKÓ. ÉN KEDVES VAGYOK NEM VAGYOK BUNKÓ!
-Pofa be és üljön le!4
-NEM ÉN VAGYOK A BUNKÓ! EGÉSZ ÉLETEMBEN KEDVES VOLTAM ÉS DOLGOZTAM!
-Mit dolgozott?
-"Bablablablabla (nem értettem pontosan) SZAKÉRTŐ VOLTAM. VAN EGY LÁNYOM IS AKI MÉRNÖKKÉNT VÉGZETT. DE NEM TALÁL NORMÁLIS MUNKÁT, MERT A KIBASZOTT BOLGÁROK ELVISZNEK MINDEN MELÓT. MEG A SZERBEK, MEG AZ OROSZOK! MEG A KIBASZOTT EGÉSZ ÉSZAK-EURÓPA IDE JÖN AZ ORSZÁGOMBA ÉS ELVESZIK A MUNKÁT A BRITEK ELŐL. A LÁNYOM KIBASZOTTUL NEM TALÁL EGY KIBASZOTT MUNKÁT SEM, MERT AZ ÖSSZES KIBASZOTT EURÓPAI IDE JÖN ÉS ELVISZNEK MINDEN KIBASZOTT MUNKÁT!- ez ideig a busz nevetgélt, összenézett, de mikor elkezdte szídni az európaiakat, a busz kissé hirtelen elhalkult, körbe néztem, mindenki bevándorlónak tűnt, főleg fehérek voltak, nem túl angolos kinézettel. Innentől az öreg hölgy és a busz utasai, passzív háborúba kezdtek. Az öreg nő továbbra sem foglalt helyet, de most már át sem adták volna neki. Valahol persze igaza van, én is kiakadnék a helyében, de elég bátor dolog volt tőle, hogy egy európai közegben így beszéljen rólunk. Egy szem maga. Le merném fogadni, hogy ha valami 30 éves férfi mondta volna ezeket, legalább egy albán vagy román neki esett volna. (ők elég önbizalom teljesek) Ez azért érdekes, mert a barátaimmal mindig beszéltünk erről, hogy az angolok vajon mit gondolnak erről a nagy bevándorlásról. Itt a válasz.

Esik az eső, Tegnap is esett. Meg az előtt is. Mindig esik. De amúgy szép nap van.Minden világos, azzal a reménnyel keltem fel ma reggel, hogy mivel ilyen orbitális mennyiségben zuhog az eső, kevesen lesznek a kávézóban. De nehogy azt hidd kedves olvasó! Az angol emberek szerintem még fel is lelkesednek mikor esik az eső. Kinéznek reggel az ablakon,
-Heej emberek, esik az eső,elmegyünk reggelizni a Premises cafe-ba?
-Persze Johnatan, melyik esőkabátot vegyem fel? Múlthéten vettem 5-öt, hogy mindig menjen a gumicsízmámhoz és az esernyőmhöz.

Ha meg süt a nap, ooh emberek, megint egy napos napra ébredtünk. Csukd be az ablakod, nehogy kiszáradjunk.- Nem egyébként valószínűleg akkor otthon maradnak a családdal és sütögetnek. Nem rég beszéltem egy skóciában tanult Román sráccal, aki mondta, hogy ott még többet esik, és ha egy évben 3 szor kisüt a nap, még a gyerekeket a suliból is kiiratják a felnőttek aznapra, hogy otthon sütögessenek. Ha elküldeném őket Indiába, egyfolytában sütnének ésmindennap rácsodálkoznának, hogy, ejj ma is süt a nap, hát akkor család, ki a grill sütőhöz!!Vajon mennyi idő után unnák meg? A 20. napon, mikorapuka megint kijelenti a sütést, a gyerekek rák vörösen fóst szagúan, apa kérlek, menjünk vissza angliába az esőbe és menjünk el a Premises cafe-ba ebédelni..

Szóval itt nincs olyan, hogy kevésbé forgalmas egy nap. Főleg ha 1000000 ember gondolkozik így.

Nos,Eladtam a macskát.Tegnap lejjebb vittem az árát 400 ról 380-ra és ma reggel már hívottis egy férfi, aki délután meg is vette. Dolgoztam miközben ez folyt, Bence intézte a dolgokat, úgyhogy nem tudtam sajnos elköszönni. De talán jobb így. Könnyebb volt vagy nem is tudom.

Viszont ez azt jelenti, hogy keresünk másik helyet lakni. Amúgy is el kéne költöznünk, mert a főbérlőnk nem bérli többé ezt a lakást, mert vékonyak a falak, emiatt nagyon beszűrődik az utca zaja is és télen a fűtés csak pazarlás lenne. Már lefoglaltam a repjegyet márciusra, lefog járni a személyim meg az utolsó vizitem lesz a fogorvosnál. Karácsonykor nem megyek haza, mert busy lesz az étterem (azaz forgalmas). Meg drága a repülőjegy decemberben. Januárban meg tervezek elkezdeni egy mixer tanfolyamot, mert miért ne, és azzal többet kereshetek és egy másfél havi fizetéssel vissza kapom az árát, (800) font és még nem néztem utána, de szerintem egy bártenderi fizetés 1500 körül lehet per hó, minimum, és az már 550nel több,mint amennyit most keresek. 

Egy dolog van amitől mindig kikészülök itt Londonban, a buszoktól ahogy közlekednek.. ha zenét hallgatsz ne lepődj meg, ha egyszer csak a nagy semmi közepén találod magad, mert csinálnak olyat a buszok, hogy random megváltoztatják a végállomásukat, és a hangosbemondóba mondják be. Ma is így jártam másik két nő társaságában, egyik a telefonján ült, a másik meg szintén zenét hallgatott. Mehettem vissza, 5 megállót, mert teljesen másfelé ment a busz. Az persze nem számít, hogy az egészen 9 kamera van és simán látja, hogy három figyelmetlen nyomi fent maradt a buszon. Nem hiszem, hogy azt hitte, hogy az eredeti úti célunk az lett volna ahová vitt minket. Ezt napi szinten megcsinálják a buszok. De néha még a metrók is. Ettől független a közlekedés szuper. És el sem bírom már képzelni emeletes buszok nélkül. A kedvencem, hogy most busszal járok dolgozni, mindig megpróbálok elsőként felszállni, felmegyek az emeltre, legelőre leülök, felpakolom a pracliaim az ablak előtti kis párkányra, és hátradőlve zenét hallgatva nézem Londont, vagy könyvet olvasva élvezem a napsütést. Egyszer valaki, mondta, hogy valamelyik évben a napsütéses órák száma 1 volt Angliában, Itt Londonban azért júliustól októberig sütöget a nap.

Másod unokatesóm felmondott a munkahelyén. Én ezt nem merném azért megkockáztatni. Amíg nincs fix másik, vagy legalább pár interjú lehetőségem,nem lépnék ki. Ha csak nem lenne olyan nyomós okom, amit nem lehet elviselni. Őt sokat dolgoztatták. De legalább kifizették érte. Tényleg, erről még nem is írtam. A főnököm fura egy forma. Most vált el a nejétől, aki Angol, a főnököm török, Ali. Van egy közös és egy örökbefogadott gyerekük. Már őszül, de festett hosszú fekete haja van, kutya szemei, török akcentussal beszél, szakács, ő vezeti a kávézót. Tehát ő folyton bókol. Először kedvességnek vettem, de most már egyre többször. Próbálja mindig elkapni a tekintetem, minden lehetséges helyzetben hozzám ér, dícséri a bőröm puhaságát, ha Bence bejön értem, és vár rám mondjuk egy órát, Ali totál ideges lesz és egyszer még mondta is, hogy azért mert féltékeny. Meg munka után, leveszem a köntöst, kiengedem a hajam, fellazulok, rámnéz, és azt mondja az álma vállna valóra,ha az övé lennék. Az ilyen helyzeteket sosem tudtam jól kezelni, mert se megbántani nem akarom, se bátorítani, úgyhogy semleges válaszként próbálok ilyenkor kibújni a helyzet alól, vagy viccet csinálni belőle,mondom pl, hogy
-Ja, ha 20 évvel idősebb lennék.
-A kor nem számít - mondja vigyorogva.
-Én ebben azért nem hiszek-válaszolom felvont szemöldökkel, majd nézem a tekintetét, ahogy rajtam keresztül nézi öregségét, enyhén elkeseredve, talán kicsit magához térve bánja az életét. Sokszor ideges apróságok miatt, és imádja, hogy főnök lehet. Amit éppen csinálsz azt is megparancsolja, hogy úgy érezze azért szedsz le épp egy asztalt mert ő megkért rá. Legalább itt valaki, ha a magánéletben nem is. Sajnálom azért. 55 évesen új nőt találni, akivel semmi közös emléketek nincs. Ki lehet egyáltalán ilyenkor még alakítani egy olyan szoros köteléket, mintha, 20 évesen ismerkedtetek volna meg? Már két tapasztalt, szokásaihoz ragaszkodó, alkalmazkodni képtelen felnőtt elkezd együtt élni. Saját gyerek már nem lehet (ha a nő is korodbeli) Ha meg mégis, 15 éves lesz a gyereked, mikor te 70. az unokáid már nem nagyon éled meg. Ezt semmiképp nem akarnám. Ezek a gondolatok közt kicsit, de tényleg csak egy kicsit, megértem, hogy jól esik neki, ha egy 19 éves csinos lány rámosolyog és megkérdezi, hogy vagy? Csak a józan ész nem láttatja vele, hogy ez nem személyes, hanem csak egy életvidám fiatal lány próbál kedves lenni. Ejnye Ali hova gondolsz..

Már egyre kevesebbet hibázok a munkahelyemen. Csak annyi macera van. Meg kell kérdezni, hogy barna vagy fehér kenyér, pirítva vagy nem, kis vagy nagy juice, akar e bele gyömbért, bubis vagy nem bubis vagy csap vízet kér, diétás vagy normál kóla, kér e borsot vagy szószt, kevésbé, közepesen vagy nagyon csípősen kéri, és ez után jönnek csak a vendég kérdései, soya szósszal van e, mi van a répatortában, mivel jön a burito, meg sok minden más. De most már csak kevésszer felejtek el ennyi minden megkérdezni és akkor minden rendben van.
Nagyon jó környéken lakunk. Minden bolt van itt ami kell, tesco, sainsburry, morrisons, olcsóbbnál olcsóbb török meg lengyel boltok, közelben van egy szuper pizzázó, ahova most vasárnap megyünk el, megünnepelni,hogy 2 hónapja járunk és 2és fél hete együtt lakunk. 
Együtt lakás egyébként jól működik. Igazából hat dolog van amit gyakran kell csinálni, porszívózás, macska takarítás, mosás, teregetés, mosogatás, rendrakás.
Megbeszéltük, hogy Bence porszívózik, én macskát takarítok, a mosást eddig én intéztem, de a teregetést közösen, mosogatni az mosogat, aki éppen kiviszi a mosatlant, rendrakás meg szintén közös. Bár én többször szoktam. Az furcsa még, szerintem inkább neki, hogy nem érzi övének az én cuccaim, úgyhogy azokhoz inkább nem is nyúl. De legalább mindig ott vannak ahol hagyom őket. Idővel ez biztos változni fog.

Sokszor gondolkozom rajta, hogy biztos eladjam e a macskám, de belegondolva, minden cica édes és cuki és biztos, hogy a jövőben is szeretni fogom akármelyik állatom, de most nem való még nekem állattartás. Annyi helyre szeretnék még utazni. Remélem ott is jól fogja magát érezni, ahova kerül. És megpróbálom majd megbeszélni a leendő gazdájával, hogy majd ha 5 év múlva, szeretnék kiscicát, adjon egyet nekem Phillip kölykei közül. Szerencsére nincs ki kasztrálva, úgyhogy talán megtalálja álmai nőjét is a kis cicusom!

3 napja vagyok kint. Tegnap voltam két állás interjún, ma meg már kezdtem is az egyik helyen. Egy török kávézó, külön magyarokat kerestek, mert van egy lány Edina aki ott dolgozik már két év, és őt nagyon megszerették, ezért gondolták, más magyar lány is jó fej lehet. Tetszik a hely, bár nem hiszek a menedzsernek, hogy tényleg kedvel, de majd kiderül... Úgyis csak fél év a terv, bár ez változhat... Borravalót közösbe tesszük és elosszuk. Ma 23 fontot kaptam. Jól hangzik.. Érdekes amúgy pincérnek lenni, nem volt annyira furcsa mint gondoltam, kb 4 óra alatt bele is rázódtam. A skót akcentus viszont érthetetlen. De nem volt belőle gond, mert csak nevettek, hogy hát igen, kevesen értik őket. Sok borravalót kaptam amúgy, volt is ebből egy kis affér, mert nekem adott egy férfi, miközben Nural a menedzser szolgálta ki, sút még taxit is hívott neki. Aztéán kiakadt, hogy csak azért mert én szép vagyok, kapok 7 font borra valót és, hogy mekkora egy ördög származot az ilyen perverz férfi, és, hog ez nem igazságos. De végül neki adtam, ketten voltunk már csak,szóval ketté osztottuk volna, de nem akartam, hogy ebből bármi baj legyen, szóval neki adtam az egészet. Fura volt.

Most megyek vissza Londonba. Az utóbbi napokban keveset aludtam és sokat stresszeltem. Annyi dolgom van. Vagy nem is ez. Hanem mikor először kimentem, úgy éreztem nem hagyok magam mögött semmi pótolhatatlant. De most. Most annyira jó nyaram volt, és olyan közel kerültem pár barátomhoz. Élveztem ezt az életet De hát a jövőmre nézve, nem vezet sehová. Csak a tétlenség érzése kompenzálja azt a jót, ahogy elherdálok a mindennapjaimban. De most ahogy a repülőn ülök, vidám vagyok. Nem érzem stresszesnek az egészet. Lehet, hogy azért, mert itt fent 7 ágra süt a nap. Ez az egyik kedvencem a repülésben. Meg amúgy is szeretem, csak zsúfolt és álmos vagyok. Elvileg már 40 perc eltelt a 140ből. Ha Londonra gondolok és arra, hogy megérkezem,Bence lebeg a szemem előtt. Miatta várom. Szeretem.  Érzem, hogy őt másképp szeretem mint az eddigi barátaim. Csak vele akarok lenni. Hozzá bújni. A macskámmal is akarok végre találkozni. Kár, hogy el kell adnom. De nem tudok vele annyit lenni és így, hogy költözgetek megnehezíti a dolgokat.. Várom már a randikat, a sétákat, piknikezést, hosszú csókokat, azt, hogy buliba menjünk, meglepjük egymást programokkal, ajándékokkal.

Újjonnal falom a könyveket. Amióta itthon vagyok, a 8.könyvet kezdem. De még mielőtt vissza megyek 3 at mindenképp elakarok olvasni, de már csak 12 napom van, úgyhogy bele kell húzzak. 
Elkezdtem összeválogatni pár dolgot amit kiviszek. Ahogy múltkor is írtam én mindent megtartottam ami kicsit is megfogott, de most belátom, hogy a kozmetikai dolgokat tárolni felesleges, mert egy-két éven belül elkezdenek romlani, változik az illatuk és az állaguk is, szóval csak azt tartom meg amit kiviszek, a maradékot meg elajándékozom.  Ruhákon is gondolkoztam, hogy mi legyen a sorsuk, de azokat mikor haza jöttem kiszortíroztam, ami meg megmaradt, azt meghagyom arra, mikor haza jövök látogatóba. Szerintem már sosem fogok itt élni. Maximum akkor, ha kihasználva a kormány adta lehetőséget, 1-2 éven belül haza jövök elvégezni egy OKJ-s tanfolyamot. Nem tudom pontosan, de talán 23 éves korig ingyenes. Aztán vissza mennék külföldre, de azzal a papírral indíthatok akár kis saját vállalkozást. A tervek és lehetőségek megint özönlenek a fejembe, úgyhogy lépésről lépésre fogok haladni, különben a nagy káoszban leteszek mindenről. Elsőként nyelvvizsgát akarok. A legfelsőbb fokon ami létezik. 

Jól esett azért ez a 4 hónap semmit tevés. Hosszabb volt, mint bármely nyári szünet. Sosem csináltam ennyi ideig azt, amit csak akarok. Élveztem. Sok időt voltam egyedül és így közelebb kerültem magamhoz, értékesebbnek érzem magam. Persze társasággal is sokat voltam és igaz a mondás, mosolyogj és az emberek vissza mosolyognak rád! Életem legjobb nyara volt. Hiányozni fog többek között Ildi, akivel a barátságunk nagyon viccesen kezdődött. Ötödikben évfolyam társam volt, oda jött hozzám egyik szünetben, hogy kölcsön adnám e neki a cípőmet tesi órára, mert ő nem hozott, és 1-est kap ha nincs cipője. Nem beszéltünk ez előtt, csak ismertük egymás nevét, de mondom oké, suli után a kapuban vissza adja. Várok-várok, Ildi sehol, hazamegyek. Másnap megkeresem, kérdem,
-Hol a cipőm? 
-Jaaj, baszki elfelejtettem (őt mindig olyan vadnak tartottam, sokat beszélt csúnyán és rossz híre volt)
-Okés, de akkor holnap hozd!
Ez a párbeszéd még vagy 5 ször megismétlődött, mire végül mondta, menjek fel vele suli után hozzá és oda adja. Így lett, kiderült, hogy egy utcával feljebb lakik, mint én, végül annyira belemerültünk valamibe, hogy a cipő ott maradt. Ez után átmentem hozzá már nem csak a cipő miatt is, ami végül sosem került vissza hozzám.

Ez nyolc éve volt. Most is sokat találkozunk és azt mondta, majd ha egyszer megházasodik (amit ő bármelyik percben akarna, 5 éves kapcsolatával) én leszek a tanuja. Ilyen részletekről én még sosem gondolkodtam. De jól esik. Lesz egy hivatalos papír, amivel a nevem az életéhez kötik. Nászajándéknak meg kap tőlem egy tornacipőt.

Emlékszem régen mennyire ragaszkodtam a tárgyakhoz. Apró cetlikhez,amire azt írom, " Szia, elmentünk a Pecsába (Petőfi csarnok), lehet, hogy még alszol mire megjövök, érezd magad otthon!" vagy egy kis fatábla,aminek egyik oldalára az én nevem,másikra a barátom neve van írva, egy bot amibe bele van vésve róvás írással az akkori kedvenc idézetem: "Az életem egy ébrenlét, amiben azt hiszem, hogy álmodom". Egy vázányi szárított rózsa amiket volt barátoktól, családtagoktól kaptam (kb 24db) gumilabda, kisautó, régi smink, ballagási plüssállatok, ez most mind feleslegesnek látszik és hihetetlen, hogy képes vagyok ilyeneket kidobni, pedig ezeket éveken át őriztem. Mindig jó érzés fogott el ránézni, mert eszembe jutott, hogy amikor kaptam, milyen sokat jelentettem annak az embernek, meg eszembe juttatta, hogy gondolnak rám és számítok. Most nem tudom miért, de ez az egész üres emlékfoszlányokként lebeg a térben. Még talán el sem ér hozzám. Simán kidobok mindent. Azóta mióta kimentem Angliába, valahogy egészebbnek érzem magam. Annyi családtagtól kapok olyan visszajelzéseket, meg annyi embertől. Meg főként magamtól. Most már elhiszem, hogy nem kell semmi maradandó ahhoz, hogy teljesnek érezzem magam. Nem azért élek, hogy nyomot hagyjak magam után vagy,hogy legyen kiknek emlékeznie rám. Önmagam felépítése a cél, hogy teljesnek érezzem magam, minden pillanatomban. Érzelmileg, lelkileg, fizikailag. És ez nyomot fog hagyni. Még ha nem is kézzel foghatót.

Na de úgy tűnik sikerült is leverni a lelkesedést, de igazából anyagilag nem futtya most egy költözésre. Vonat jegy, cicámnak útlevél, kaució, egy havi bérleti díj, plusz kaja. Úgy döntöttünk, maradunk Londonban, így gyűjtünk egy kis pénzt. Fél év múlva úgyis haza kell jönnöm, fogászatra mindenképp, szóval úgy tervezzük, hogy aztán már nem Londonba megyünk vissza, hanem bárhova máshova. De hát ki tudja még. Órák alatt változnak a tervek, már meg is lett volna Edinburghban a szállás, csak én azt hittem elég akkor fizetnem mire megérkezek és taláélkozom a főbérlővel, de előre akar 200font kauciót, és 300font bérleti díjat. Mondtam neki,hogy nem e lehetne, hogy a kauciót elutalom most, de a bérleti díjjat csak akkor adom kézpénzbe mikor találkozunk. )sosem lehet tudni ki akar átverni kit) Erre teljesen felháborodott, írta, hogy összetörve érezte magát ahogy olvasta és hogy ezt nem lehet bizalom nélkül csinálni. De hát ő van előnyben hozzám képest. Okés, hogy megad egy utca nevet, email címét tudom meg a banki adatait, de ettől még nem lehetek benne biztos, hogy mikor oda megyek lesz hol laknom.. annyi pénzem meg most nincs, hogy ezt bele tudjam kalkulálni. Végül is lemondtam a dolgot, pedig gyönyörű soba volt, pont a város közepén és 300 fontért ez nagyon olcsó. Lehet, hogy tényleg szívósak a skótok? Elvégre igazi angollal se nagyon beszéltem még csak csevegési szinten. Azt tudom, hogy chatelek egy manchesteri sráccal és ő is sértődékeny. Megsértődik ha nem írok vissza 3 percen belül, de ugyanígy ő is bocsánatot kér, hogy sajnálja, hogy nem írt, csak elment kajáért vagy valami. Furák nekem.. Itthon minden sokkal lazább.

Senki sem támogatja, hogy Edinburghbe menjek. Apa azt mondja, nem találok munkát, nagybáttyám azt, hogy askót munkáltatók lekezelőek. Nekem jó ötletnek tűnik. Kicsit bánt, hogy senki sem támogat.

Magyarországon vagyok továbbra is. Változott a terv. Londonban csak átmenetileg leszek, aztán irány Skócia legjobb városa, Edinburgh. Magától az utazástól nem félek, egyedüli nehézség a macskámat kivinni, mert kiderült, hogy a mondólagos határ között is kell útlevél az állatoknak.Az meg pénzbe kerül. Meg a jegy is drága, meg haza küldök egy csomagot olyan dolgokkal, amik már nem kellenek kintre, mert mozgékonyabbá akarom tenni magam. Meg a kaució is drága. A szállás rendben van, csak mivel minden más drága, ezért erre se nagyon futtya. De valahogy csak lesz.. Valahogy mindig lesz.

Egy hónap múlva megyek vissza. Ha azt nézem, hogy ennyi időm van még a családommal talán utoljára együtt lakni, ennyi időm van a nagyszüleimmel eleget találkozni, mert ők biztos, hogy nem látogatnak meg kint, meg ennyi időm van Magyarországon mászkálni, akkor ez nagyon kevés. Ha viszont úgy nézem, hogy még ennyi idő, hogy kiérjek Londonba, elkezdjek végre élni, munkát keresni, költözni, együtt lenni a most már hivatalosnak nevezhető barátommal, akkor még rengeteg idő...