Nos,Eladtam a macskát.Tegnap lejjebb vittem az árát 400 ról 380-ra és ma reggel már hívottis egy férfi, aki délután meg is vette. Dolgoztam miközben ez folyt, Bence intézte a dolgokat, úgyhogy nem tudtam sajnos elköszönni. De talán jobb így. Könnyebb volt vagy nem is tudom.

Viszont ez azt jelenti, hogy keresünk másik helyet lakni. Amúgy is el kéne költöznünk, mert a főbérlőnk nem bérli többé ezt a lakást, mert vékonyak a falak, emiatt nagyon beszűrődik az utca zaja is és télen a fűtés csak pazarlás lenne. Már lefoglaltam a repjegyet márciusra, lefog járni a személyim meg az utolsó vizitem lesz a fogorvosnál. Karácsonykor nem megyek haza, mert busy lesz az étterem (azaz forgalmas). Meg drága a repülőjegy decemberben. Januárban meg tervezek elkezdeni egy mixer tanfolyamot, mert miért ne, és azzal többet kereshetek és egy másfél havi fizetéssel vissza kapom az árát, (800) font és még nem néztem utána, de szerintem egy bártenderi fizetés 1500 körül lehet per hó, minimum, és az már 550nel több,mint amennyit most keresek. 

Egy dolog van amitől mindig kikészülök itt Londonban, a buszoktól ahogy közlekednek.. ha zenét hallgatsz ne lepődj meg, ha egyszer csak a nagy semmi közepén találod magad, mert csinálnak olyat a buszok, hogy random megváltoztatják a végállomásukat, és a hangosbemondóba mondják be. Ma is így jártam másik két nő társaságában, egyik a telefonján ült, a másik meg szintén zenét hallgatott. Mehettem vissza, 5 megállót, mert teljesen másfelé ment a busz. Az persze nem számít, hogy az egészen 9 kamera van és simán látja, hogy három figyelmetlen nyomi fent maradt a buszon. Nem hiszem, hogy azt hitte, hogy az eredeti úti célunk az lett volna ahová vitt minket. Ezt napi szinten megcsinálják a buszok. De néha még a metrók is. Ettől független a közlekedés szuper. És el sem bírom már képzelni emeletes buszok nélkül. A kedvencem, hogy most busszal járok dolgozni, mindig megpróbálok elsőként felszállni, felmegyek az emeltre, legelőre leülök, felpakolom a pracliaim az ablak előtti kis párkányra, és hátradőlve zenét hallgatva nézem Londont, vagy könyvet olvasva élvezem a napsütést. Egyszer valaki, mondta, hogy valamelyik évben a napsütéses órák száma 1 volt Angliában, Itt Londonban azért júliustól októberig sütöget a nap.

Másod unokatesóm felmondott a munkahelyén. Én ezt nem merném azért megkockáztatni. Amíg nincs fix másik, vagy legalább pár interjú lehetőségem,nem lépnék ki. Ha csak nem lenne olyan nyomós okom, amit nem lehet elviselni. Őt sokat dolgoztatták. De legalább kifizették érte. Tényleg, erről még nem is írtam. A főnököm fura egy forma. Most vált el a nejétől, aki Angol, a főnököm török, Ali. Van egy közös és egy örökbefogadott gyerekük. Már őszül, de festett hosszú fekete haja van, kutya szemei, török akcentussal beszél, szakács, ő vezeti a kávézót. Tehát ő folyton bókol. Először kedvességnek vettem, de most már egyre többször. Próbálja mindig elkapni a tekintetem, minden lehetséges helyzetben hozzám ér, dícséri a bőröm puhaságát, ha Bence bejön értem, és vár rám mondjuk egy órát, Ali totál ideges lesz és egyszer még mondta is, hogy azért mert féltékeny. Meg munka után, leveszem a köntöst, kiengedem a hajam, fellazulok, rámnéz, és azt mondja az álma vállna valóra,ha az övé lennék. Az ilyen helyzeteket sosem tudtam jól kezelni, mert se megbántani nem akarom, se bátorítani, úgyhogy semleges válaszként próbálok ilyenkor kibújni a helyzet alól, vagy viccet csinálni belőle,mondom pl, hogy
-Ja, ha 20 évvel idősebb lennék.
-A kor nem számít - mondja vigyorogva.
-Én ebben azért nem hiszek-válaszolom felvont szemöldökkel, majd nézem a tekintetét, ahogy rajtam keresztül nézi öregségét, enyhén elkeseredve, talán kicsit magához térve bánja az életét. Sokszor ideges apróságok miatt, és imádja, hogy főnök lehet. Amit éppen csinálsz azt is megparancsolja, hogy úgy érezze azért szedsz le épp egy asztalt mert ő megkért rá. Legalább itt valaki, ha a magánéletben nem is. Sajnálom azért. 55 évesen új nőt találni, akivel semmi közös emléketek nincs. Ki lehet egyáltalán ilyenkor még alakítani egy olyan szoros köteléket, mintha, 20 évesen ismerkedtetek volna meg? Már két tapasztalt, szokásaihoz ragaszkodó, alkalmazkodni képtelen felnőtt elkezd együtt élni. Saját gyerek már nem lehet (ha a nő is korodbeli) Ha meg mégis, 15 éves lesz a gyereked, mikor te 70. az unokáid már nem nagyon éled meg. Ezt semmiképp nem akarnám. Ezek a gondolatok közt kicsit, de tényleg csak egy kicsit, megértem, hogy jól esik neki, ha egy 19 éves csinos lány rámosolyog és megkérdezi, hogy vagy? Csak a józan ész nem láttatja vele, hogy ez nem személyes, hanem csak egy életvidám fiatal lány próbál kedves lenni. Ejnye Ali hova gondolsz..