Mostanában sokat gondolkozom arról, hogy hogy lehet, hogy 20 év után menjen tökre egy házasság. Első példaként a barátom, Bence. A szülei elváltak, mikor ő 17 volt. Feltehetőleg(mert kedves Bence nem tudja, a szülei mikor házasodtak össze) már házasok voltak, mikor a Bence fogant. Tehát kb 18 évet. Aztán 3 gyerek után pikk pakk elváltak. Kérdeztem őt,
-Na de miért váltak el?
-Nem tudom-mit is várhatnék. általában a férfiak nem értik, hogy miért szakítanak velük, miért válnak el, csak megtörténik (persze a nem tudom válasz az két mondatot jelenthet. Nem akarom tudni, vagy a Nem merem tudni.) Ha belegondolna az ember, akitől éppen válik a felesége, hogy mégis mi az oka rá, biztos vagyok benne, hogy megtalálná a választ, de könnyebb a tudatlanság ártatlan világában maradni, mint magadra venni a felelősséget, hogy igen, hibáztam és ezért válik tőlem a feleségem. Megszokott példa, hogy a férfi felneveli a gyerekét, amíg már magáról tud gondoskodni, érett lesz, majd elhagyja családját, és alapít egy másikat. Ez elvileg a férfiakban genetikailag van benne, evolúciósan, hogy minél több sikeres gént akarnak terjeszteni, ezért több nőtől akarnak több gyereket. Hátha a nő génjei miatt lesz kevésbé sikeres, ezért kell több verzió is a génkombinációkra, hogy mindenképp legyen legalább egy tökéletes gyerek, aki majd tovább terjeszti a gént. Másik példa, a főnököm Ali. Most válik a feleségétől. 19 éve házasok. Van két gyerekük. Egyik 8 körül van, a másik meg 3 éves. A 8 körüli egy közös fiuk. Ami az jelenti, hogy 11 éve voltak házasok, mikor eldöntötték, hogy gyereket vállalnak. Feltehetőleg akkor még minden jól ment. Majd mikor 16 éve voltak házasok, örökbe fogadtak egy lányt, valószínűleg akkor is minden jól ment, mert együtt vállalták. Mi történt az ez után következő 3 évben, amitől oda jutottak 19 év után, hogy elválnak? Hogy lehetséges ez? Hogy lehet megakadályozni? Persze mikor egy nyugis nap után megkérdeztem a főnököt, hogy mi az okuk, hogy vállnak mit mondott?
-Nem tudom. -hát persze, hogy nem tudod. Férfi vagy. Vagy inkább kis fiú. És így már látok is egy okot a válásra. Nem vállalja a következményeket, nem látja be a hibáit, valószínűleg a nő abban reménykedett, hogy két gyereknyi felelősség után, majd felnő, de a nő egyedül maradt a problémái megoldásában, Ali meg naivan a nem tudom leplébe burkolózva kommunikáció hiányában kimaradt az érzelmi kapcsolatból. Így a nő megelégelte és inkább nevel két gyereket egyedül, mint hármat. Sajnálom őket. Nem akarok a nő helyében lenni. Engem az rázna meg a legjobban a világon, ha 20 év után el kéne válnunk a férjemmel. Hihetetlenül sok az az idő. Egész életem nem volt 20 év. És mintha most azt mondanám az eddigi életemnek, hogy akkor ezt nem akarom többé, új lap kell. Eldobnám és akárki lehetnék. Nem tetszik. Olyan mintha nem tudnék beletörődni, hogy nekem egy életem van csak, ezért feldarabolnám azt a meglévő 75 évemet, 20 évekre, így akár 4 különböző életem is lehet. 0-20 éves koromig a szüleimmel a felnövés kora, majd 20-40 ig megházasodom, szülök két gyereket, 40-ben elválok, találok egy mostoha apát, akitől esetleg még születik egy gyerekem, elköltözünk, várost váltunk, új lappal indul minden, vele már nem házasodom meg, segít anyagilag aztán alkoholizmus miatt szétvállnuk,40-60 között mondják, hogy az ember legszebb évei, mikor már megvan mindene, anyagilag és érzelmileg is stabil, egy darabig egyedül élek, a gyerekeim agyára megyek, majd találok az utcában valakit, aki nem tetszik, de kedves hozzám és már messze nem a szerelmet keresem, csak egy társat, a gyerekek lassan kirepülnek, egyedül maradok, de nem akarok magányos lenni, végül 60-75 éves koromig szídom az életet, nehéz, igazságtalan, szídom a politikát, és ráeszmélek, hogy elpazaroltam az életem, mert nem érzem magam teljesnek, úgy érzem még nem éltem eleget, nem tudom melyik nap volt a legszebb az életemből,még 60 évesen is azt várom, hogy hamarosan eljön, ezért a nagy gürizés miatt, ami bennem van, hogy ennél még lehetnék boldogabb, találok ennél a tuskónál jobb partnert, találok szebb házat, mókásabb barátokat, elszalad mellettem az élet, anélkül, hogy azt megélném. 20 éves ciklusokra szaggatva sosem lesz meg a teljes érzésem. Mintha így akarnék örökké gyerek maradni. Minden könnyebb felelősség nélkül és gyerekként ezt kapod. A szüleid vállalják a felelősséget, neked nem kell semmivel sem törődnöd. Pedig igazán boldog csak felnőttként lehet az ember. Különben mindig függsz másoktól, sosem leszel szabad, független, önálló. Úgy lehet, csak boldog két ember együtt, ha nem igaz rájuk az az állítás, hogy két fél egyet alkot. Mert két egésznek kell egy párost alkotnia.