Tényleg nagyon romantikus volt a palota. Nem olyan nagy, mint számítottam,
de a kapu jól nez ki. Néha megfogtuk útközben egymás kezét, azért én mindig elengedtem.
Láttuk a Big Bent, a London Eye-t, fotózkodtunk is, mikor éppen lenyomtam a fényképező gombját, hirtelen megfordultam és rányomtam egy puszit az ajkára. Nagyon meglepődött, aztán mosolyogva maga elé nézett.
Végsõ állomásunk a Greenpark volt. Leültünk egy padra, néztük a kacsákat a tavon.
Hidegvolt úgyhogy ozzá bújtam. Meg egyébként is ideje volt már hozzá bújnom.
Rengetek pillanat volt, mikor közeledhettünk volna egymáshoz, de nem tettük.
Rajta nagyon meglepõdtem. Végül elindultunk haza. A buszon rajta próbáltam aludni,
de egyzsercsak hangos kiabálás hallatszott a busz hátuljából és minden ember hátra fordult.
4 srác össze verekedett. Kicsit izgultam, de minden rendben volt.Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon megtudna e védeni ha sor kerülne rá.
Egyszer láttam ahogy az aktuális barátomat püfölik, emlékszem olyan ideges lettem, hogy aban a pillanatban oda mentem és kiosztottam őket. Szerencsére akkor ez elég volt, nemtudom hogy durvább szituációban is mehatnák e a szavaim őket, pláne nem Angolul. Ha Otthon egy kínai odajönne a kis magyar akcentusával
-Hággyáták Ábbá! Talán még őt kezdenék el verni, úgyhogy itt inkább a többiekre bíznám. Amúgy is aktív résztvevője a vitának a buszsofőrtől kezdve az utasokig.
Haza értünk. Feljöttem a szobámba, de végül mégiscsak lementem hozzá aludni. Tiszteletben tartotta és úgy gondolom talán kicsit meg is értette azt, hogy miért nem akarok többet. Hihetetlen,hogy nem tette.
Másnapra kicsit megfáztam, úgyhogy nem mentem be dolgozni,
viszont délután meglátogattam őt a munkahelyén. Söröztünk.
Beadtam pár helyre a cv-met, majd estére hazaértem.
Másnap megy haza Magyarországra két hétre. Megígértem neki,
hogy fent maradok vele hajnali 3ig,akkorra jön érte a taxi,
hogy kivigye a reptérre. Amíg nem volt itthon, elaludtam az ágyában,
hogy mikor hazaér,lássa,hogy rá vártam. Így is lett. Fél12 kor keltem fel. Éjféltõl 3 ig beszélgettünk, Végül elérkezett az idõ. Mennie kell. Magához ölelt szorosan,
mélyen a szemembe nézett és megcsókolt olyan lágyan és érzékien,
ahogy azt még sosem tette. Most elõször fordult elõ, hogy nem vadult be közben,
hogy akár egy zongora dallamot is eltudtam volna képzlni alatta,
és hogy kirázott a belsõ melegség, végül akezem már magától simogatta a hátát,
a szám már magától csukódott és nyílt ki újra, a szívem pedig együtt vert az övével.
Megtörtént. Ez az elsõ igazi csókunk.