Már nagyon izgatott voltam A repülés miatt, ezért nem volt nehéz felkelnem. Elindultunk,
kicsit késve, a reptér pont olyan volt mint a filmekben, nagy ûrszerû, minden fém, vagy csempe,
a dolgozók ápoltak, elegánsak, és minden annyira egyszerûen ment. Pont jó volt minden,
a csomagom mérete a megengedhetõ 32-bõl 31,3 volt,mident kitettem amit kikellett és nem volt semmi gond velük, cipõmetnés az ékszereimet le sem vetették velem de még így sem állítottak meg. A kis poggyászom le sem mérték, bár azt is betartottam, a megengedhetõ 1ö bõl pont 10 kiló volt.
Elbúcsúztam közben a családtól,
apukám mikor megölelt köny gyûlt a szemébe. Erre a nõvéremnek is.Hihetetlen. Hisz nem történik velem semmi rosz, de mégis elõre érzik, hogy ez nem csak egy kis kiruccanás lesz.
Felszálltam a repülõre, izgatott vagyok.
Még nem indul. Kicsit félek, vagy nem is tudom minek hivjam ezt az érzést. Igazából annyira kiváncsi vagyok,
hogy talán már attól stresszelek, hogy túlhajszolom magamban a dolgot.Hogy milyen a repülés?
Mintha egy filmet vetítenének az ablakon keresztül, közben meg engem kicsit ráznnak. Testileg nem igazan eled meg, csak latvanyilag.
Az eggyetlen durva benne, hogy a levegõben van egy több tonnás gép És ezt annyira abszurd elképzelni,
szerintem a legtöbb embert ez ilyeszti meg. Hogy hogylehet, hogy õ magától nem tud repülni,
de beül vagy 200 emberrel egy gépbe és úgy már igen. Meghát a tehetetlenség. Mert ha itt valami gond adódik,
tényleg semmit nem tehetsz ellene. Hiába próbálnál segíteni, ha a gép hibásodott meg,
fejen állva ordíthatsz is, de semmit nem tudsz segíteni.
Nézem a felhõket. Csodálatos. A viág felett vagyok.
Legalábbis az a világ felett,amit még eltudok képzelni. 3méterrel a felhõk fölött. Ez egy film cime.
Abban a szerelmet hasonlítják ehhez az érzéshez. Ha kicsit nagyobb térbe lennék, nagyobb kilátással
és esetleg érezhetném a szellõt, akkor még lenne is benne valami.
De így, nem érzem, hogy valóban a felhõk között ülök. Pedig így van. Hihetetlen.