Késõn értem haza, egy parkban voltunk, errõl nem szeretnék sokat írni mert lehangol.
Mikor hazaértem Norbi rám se nézett, nem is köszönt nekem, mikor megöleltem távolságtartó volt,
késõbb lefeküdt mellém és fejemhez vágta hogy megcsaltam és biztos lefeküdtem mással.

Voltam a tengeren, Brightonban vele. Sokat veszekedtünk, rengetegszer megsértett erőszakos volt, féltékeny és rettentő buta, ez a pár nap elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, nem. Ő sem az igazi. Végül örülök h barátok maradunk.

A pénz nagyon érdekes dolog. Képes iránytani az embert és 100%ban elfoglalni egy ember gondolatait,
képes betölteni egy ember életét, életcéllá tud vállni és elvenni életcélokat. Az a durva folyamat,
mikor az ember csak gyüjt gyüjt és úgy érzi, nem engedhet meg magának drága dolgokat, csak a legolcsóbbat mindenbõl.
De akkor mi értelme a pénznek? Ha valaki folyton csak gyüjt. Azért va a pénz, hogy beváltsd valami jóra.
Magában értéktelen. Mért vegyek 1 fontért kenyeret, ha vagy milliószor finomabb az amit 1,50ért veszek?
Nem igaz hogy nem tehetem meg. Mert van elég pénzem. Nincs túl sok, de ilyenken nem érdemes spórolni.
Mert ez a boldogságomat építi. És mint tudjuk, boldogság fél egészség. Építeni akarom az egészségem.
Inkább mint a péztárcám. Semmi értelme örökösen spórolni. Annyira érdemes, hogy mindig legyen vész esetére pénzed, meg félrerakni is, de nem kell levinni a legaljára az életminõséget. Igenis megéri venni egy jó könyvet, egy jó krémet, egy finom ételt, egy szép tárgyat, szép ruhát.

Mi közötök van egymáshoz? Akkor meg mit keresel a szobájában? Teljesen kikészíted a hülyeségeddel.
Ezt Norbi Nővére mondta. Ez volt az utolsó kezdeményezésem a jobb kapcsolat érdekében.