Okés, bevallom, hamar ellágyultam. Én ilyen könnyen lenyûgözhetõ karakter vagyok. Most így visszagondolva,
szép emlék, de nem hozzám illõ srác a Norbi. Ez az egész élet amit õ és a családja képvisel, nem nekem való.
Ez a magunkba fordulás, elzárkózás a külvilágtól. És nem kedvelem a legtöbb magyar mentalitását.
A munkahelyemen sokakkal szoktam találkozni, például ma vagy 10el találkoztam és beszéltem. A férfiak kedvesek, gondolom mert kedves vagyok nekik, a nõk pedig irigyek. Elsõ kérdés, hogy szedtem össze ezt a munkát és mikor kedvezményt adok nekik, azta ilyet is lehet csinálnod? Dejó egyeseknek. Nem hogy örülne, kárörvend és irigyel.
De a legtöbbjük úgy gondolkodik, hogy eddig sem éltem jól, eddig is bírtam a "nyomort" itt is bírom és itt is
így kell éljek, mert spórolnom kell, kell a pénz, mindenre, akarok egy házat, nem hiszem el hogy kocsim sincs,
mert ezek kellenek a normális élet látszat fentartásához, ettõl látszik, hogy valaki boldog. Nem így van.

Már csak 2- hét a költözésemig. Úgy volt, hogy találtunk kiscicát, mert most beleszerettem egy fajtába,
de a gazdája, felvitte az árát és annyira nem szerettem bele a kis csöppségbe, hogy a csúnya gazdija miatt
bármit megadjak érte. Azt a cicust keresem aki viszont ilyen.

Úgyérzem meg is találtam. Irtó drága, de gyönyörû. Egy macska körülbelül 10 évig él.
Ha ezt az elkövetkezendõ szép 10 évet nézem, megéri érte a pénz. A pénz magában semmi.
Ha kapok érte valami értékeset, úgy már értékét nyeri a pénz is. A Cica értékes. Számomra legalábbis.