Hazaértem munka után, nincs itthon senki, Norbi csak késõn érkezik, úgyhogy lefekszem picit aludni,
mert olyan fárasztó ez a munka, hogy nem tudnék ébren maradni.
Nem embernek való amit csinálok.. annyit kell takarítani.
Én még csak pár napja csinálom, de eddig minden napomon sírtam, fájnak az ujjaim, mert kimarják a vegyszerek, úgy bánnak velem a feletteseim,mintha egy kutya lennék, sajnos én nem bírom ezt a fogadtatást.
Elkezdtem munkát keresni, eddig jó sikerrel. Na de a lényeg. Este felkeltem, lementem Norbihoz.
Kitaláltuk,hogy egyszer megnézheténk valami filmet.
Végül úgy döntöttünk, akkor miért ne most? Elkezdtünk filmezni,
a szobájában, neki egyenlõre még nicns szobatársa, mert nyaral,
mellette ültem az ágyán. Eleinte távolság tartóan, hisz eleve intim,hogy az õ hálószoájában vagyok,
kettesben, az ágyán, este a sötétben.
Egy idõ után mikor már annyira kényelmetlen és rosz volt a hideg falnak dõlve ülve filmet nézni,
mondom feküdjünk el. Persze simán belement. Rámtette a kezét, mondván, hogy nem tudja máshova tenni,
Jóérzés volt, végre úgy éreztem minden rendben van.
Mosolyog rám, szertem a szemeit.
Kifejezõek. Õszinték, mélyre hatóak, gesztenye barnák. 
Közelebb bújok, kikapcsoljuk a filmet,
Csak az utca fényevilágít halványan a szobába. Nézzük egymást. Mindketten tudjuk,hogy itt a csók ideje,
de mégse történik semmi. Tudja, hogy vissza utasítanám én meg tudom, hogy még korai lenne.
 Már szinte összeér az orrunk. Érzem a lehelletét, a fûszeres illatát.
Kellemesen meleg van és kellemes minden. Álom lenne megcsókolni, de nem teszem.
Nem ez az a romantika amire vágyom egy elsõ csóknál.
Nagy nehezen, de végül elalszunk. Reggel kikisért a buszhoz. Irtó édes.