Megérkeztem. Már fentrõl láttam, hogy itt vagyok, hisz borús volt az ég.
Ahogy belerepültünk egy esõfelhõbe,az ablakon vízcseppek jelentek meg,
mintha telibe locsolták volna egy uveg vizzel. Na ez tényleg érdekes. Legszíveseben beleugranék egy ilyen felhõbe, kiváncsi vagyok, hogy mennyire lennék utána vizes. Vagy hogy mennyi levegõ van odabent, vagy hogy érzek e egyáltlán különbséget azon kivül, hogy nem látok messzire. Milyen érzés mikor megérint a felhõ? Jó igazából mindenki érezte már, a talaj közelében lévő felhőt ködnek nevezzük. De Az mégiscsak más érzés lehet.

Leszállok, elindulok. A poggyászomra elég sokat kell várnom, kicsit már aggódom is, de fél órás elszánt várakozás után, végre meglátom azt a kövér barna barátom.
Felkapom, már amennyire egy 32 kilós táskát fellehet és elindulunk boldogan a nagyvilágba.
Egyenlõre semmi különbséget nem látok. Eltalálok a buszomig,
ahol a jegyszedõ egy olyan erõs angolos kiejtéssel van felszerelve, hogy
szerintem ez még az angolok számára is érthetetlen. A második furcsa dolog pedig,
hogy a busz hátuljába kell szálljak. Még ilyet.. Helyet foglalok, leül mellém egy srác. Nem magyar.
Szép mély szemei vannak, de inkább magába burkolózik. Elõveszi a telefonját, és testbeszédével és viselkedésével
együtt is azt jelzi: Haggy békén.
Elgondolkodtat, mert ezekszerint õ nem elõször teszi meg ezt az utat a reptértõl, mert akkor biztos nézelõdne.
Tényleg kiváncsi lennék mi hozta erre az útra. Lehet, hogy csak látogatóba jött, a szülei esetleg elváltak, ezért olyan morcos, mert országokat kell utaznia, hogy mindkét szülővel találkozhasson. Vagy csak megszökött.
De ezt sohasem fogom megtudni.

*********************************************************

Már egy órája, megyünk, vagy 50 km-nyi zöldséggel körülvéve.Házat talán 3at láttam, gyárat szintén, ezenkívül autópálya van,a maradék helyen meg fák, fû, bokrok. Elalszom. Itt is. A repülõn is elaludtam, de nem kell aggódni, addigramár kinézelõdtem magam. Mikor legközelebb felkelek, már egyre srûbben következnek a házak. Innentõ fent maradok.Sok kedves kis sorház van, szépen díszített boltívekkel, kis kerítéssel és kis kõoszlopokkal. Már nagyon izgatott vagyok, hogy többet lássak Agliából .Vajon olyan helyen szállok le amit elképzeltem, vagy valami egészen más? Biztos hogy más,mert az én képzeletemben a hátam mögül sütött a nap, egy keresztezõdés középsõ szigetén szálltam le, az úttest széles volt, a házak világos színûek, az emberek pedig mosolygósak, gyorsak és elfoglaltak. 

-Victoria! Hirtelen hang a semmibõl, vissza ránt a valóságba, igen, ez az én nevem. Tessék? Hahó!
Nem. Nem engem szólítanak. Ez a megálló neve, megérkeztünk.
Leszállok a buszról, sötét árnyékos az utca, az idõ szeles és borús. Nem tudom mit kéne most tennem.
Csak várok. Nézek minden embert, hátha egy ismerõs 
(Bár erõsen kétlem, hogy tényleg össze futhatnék valakivel). Hangos zsúfolt és ilyesztõ a hely.
Fél óra hidegben való várakozás után megérkeznek ismerõseim. Elég bonyolult, az ismerettségünk,de azért leírom.
Apukám feleségének a testvérének a feleségének a testvére és a felesége. Szóval nem ismerem õket igazából,
csak segítenek mert jó fejek.
Elindulunk.

*********************************************************************

Elintézünk minden unalmas dolgot ami kell, majd megérkezem a szállásra. Tudomásom szerint 9-en lakunk a házban. Nagyon félénk vagyok. Azért úgy beállítani egy házba, hogy hello, mostantól itt fogok lakni, törõdjetek bele, akármilyen elviselhetetlen személyiségem van, vagy szokásaim, akkor sem tudtok tenni semmit,mert kifizettem és van kulcsom, én leszek a 9. ember az életetetkben akit a legtöbbet fogtok látni,az elkövetkezendõ idõtökben. Nagy nyomás volt rajtam. Azért nekem is fontos, hogy kijöjjek velük,sõt talán fontosabb mint nekik, hisz õk már egy közösség. Õk megvannak nélkülem is. De én nélkülük egyedül vagyok. 

A szobatársam, egy 60 fölötti nyugdíjjas vidéki nõ, vidéki erkölcsökkel és stílussal.
Ötvözõdnek benne az öregedõ korosztályra jellemzõ vonások, azaz pletykás, és mindenért sopánkodik.
Semmi nem jó. Nincs boldogság. A rendszerváltás óta megszûntlétezni az a fogalom, hogy boldogság.
A mai fiatalság romlott, nincs bennük semmi morál, se tartás. Persze vannak kivételek.
És akiknek ezeket az öregek sopánkodják azok a kivételek szoktak lenni. Nem kedvelem az efféle álalánosítást.
A viselkedés nem evolúciaiag változik, hanem emberközösségi csoportok szerint. Kik befolyásolják élete során,
kikkel tölti mindennapjait. Nem úgy születik meg egy gyermek,hogy el van rendelve, hogy õ egy Emos ribanc lesz, hanem a barátai, iskolája,szülei álltal alakul ki az önképe. Evolucióilag talán csak a határok változnak. És a stílusok. De ezt most haggyuk.
Hamar találtam munkát.
Elemnetem egy Agencyhez és másnap már kezdhettem is. Takarítás egy hotelben. Minimálbérért.
De kezdetnek nem várhatok jobbat. Még akár izgi is lehet.