Ma sokat gondolkodtam rajta, Olivéren, családomon,életemen. Hiányzik minden.
De szó szerint minden. Minden percét újra akarom élni az életemnek.
Amikor megkaptam az elsõ plüssjátékom, amikor elõször valottam szerelmet valakiek,
az elsõ komoly szakításomat, mikor a szüleim elválltak egymástól,
a szüzességem elvesztését, mikor befejeztem az iskolát,és mikor elhatároztam,
hogy kijövökLondonba. Egyszóval Mindent. Félek, hogy az elkövetkezendõ 2 hétben,
Norbi veszíteni fo csodálatosságából, mert bûntudatom van Olivér miatt.
Tényleg szeretem õt. Nem hiszem,hogy szerelmes lennék, de fontos számomra.
Nem tehetem ezt vele. Úgyhogy most azt látom a legjobbnak,
ha nem alszom többet együtt a Norbival. Ha kikell alakuljon valami,
akkor úgysem tudom elkerülni és kifog. Rábízom a sorsra. A lényeg,
hogy direktbe nem erõltetek semmit.

Esik ma is. Sokat esik, de mégse hangol le. Munkát kell keresnem. Ha hazajövök esküszöm,
ezzel fogok foglalkozni, de most elkísérem egyik lakótársamat egy lányhoz aki fodrász. Munkatársam. Eggyüt szívunk nap mint nap. Erre kiderül hogy már fodrász végzettsége is van, csak egyáltalán nem beszél angolul, ezért nem tudja itt elkezdeni.

Ideje összekapnom magam, munka terén mert ez nem állapot.

Elmentem megint Cv-ket nyomtatni, a Centerben a biztonsági őr egy gyógyszertárba irányított, mondván ott majd nyomtatnak nekem. Sikerült is, végül megkértek hogy haggyam ott az egyiket, kicsit ideges voltam mert a fizetés nagyon kevés, a nyomtatás drága és egyenlőre nemtudom hogy fogok kijönni a pénzből de végül kétségek közt ott hagytam. Célpontjaim éttermek, bárok voltak. Volt egy bár, ahol minden olyan ördögi volt, sárkényok pókok dizájnolták, afelszolgáló lány pedig erősen sminkelt piercinges fekete hajú nő volt. Én öda állítok a szűzies szőszi kinézetemmel, szó szerint kiröhögött és mondja. Nézz már körül..