Említettem e már hogy mindig úgy gondoltam, nekem utaznom kell ahhoz, hogy megtaláljam az igazit? Angliában élek. Azt hittem itt az alkalom, esélyem sem lesz rálelnem életem párjára.

Csodák folytán, egyik általános iskolás társam, Tomi, kint él már 5 éve Worcesterben és mikor megtudta, hogy én is kijövök, felkeresett és kapva az alkalmon elmondta ,hogy már vagy 10 éve belém van zúgva. Lerövidítve a sztorit már együtt vagyunk egy hónapja.
Erre mi történik? Hirtelen kiköltözött egy olyan barátom is, akire legkevésbé számítottam volna, és imádom. Rengetegszer buliztunk és józanodtunk ki együtt,
Kb minden nyűgömet és vidámságom tudja, ténlyeg olyan srác aki amikor kellett ott volt nekem, amikor nem, akkor meg letudott kopni. Ma tudtam meg, hogy kijött egy hete Londonba. Eddig titkolta. El sem hiszem. Nem értem igazán, mi volt vele a célja, de hogy abszurdul hihetetlen ez az egész az biztos..
Na most kezd izgalmasnak tűnni a dolog. Tomi azt mondta azért vagyok vele, mert magányos vagyok. Őszintén, tényleg nincs egyenlőre senkim, akibe kapaszkodhatnék, és ha Magyarországon lennénk nem tudnám elképzelni ezt a kapcsolatot. Majd meglátjuk.