Anyum esküvőjére készülünk. Holnap után lesz. Énekelek majd egy dalt, gitárral kísérve. Nem vagyok rá büszke, tiszta hangom van és türhetően gitározom, de nem mondanám kifejezetten nagyszerűnek.
Anyum külön megkért rá, úgyhogy nem mondok nemet.
Találkoztam már régi barátaimmal. Nem volt furcsa nekem. Azt mondják az igazi barátságok akármennyi idő megszakítás után is ott folytatódnak, ahol abba maradtak. Azért megváltoztunk. Nem éreztem magam túl jól. Annyira passzív mindenki és érzem, hogy az energiáik lehúznak. Sokszor jobban érzem magam egyedül, mint akárki mással. Ezt valahogy úgy képzelem el, hogy minden ember van egy energiaszinten. Tegyük fel én most +2-es vagyok. Találkozom két barátommal, egyikőjük -3-as, másik -1-es. Akkor egy idő után kiegyenlítődünk, és mindhárman -1-en leszünk. Szóval rosszabb lelkesedéssel megyek el, mint jöttem. Valahogy így éreztem magam a múltkor is. Több olyan ember kéne, akik pozitívan állnak. De itt Magyarországon túl sok a negatív. Rengeteg. Azt nem mondom, hogy kint mindenki repes a boldogságtól, de az átlag olyan +2 körül mozog. Itt meg olyan -3 körül.