Kintlétem alatt, nem találkoztam több, mint 100 igazi angollal. Ahol mégis össze lehetett velük futni azok a: külvárosi kocsmák, főleg este 6 előtt, dél körüli metrókon öltönyökben, csoportosan, foci stadionok közelében, meg egy Worcester nevű kisvárosban, Londontól úgy 4 órányira.
Időnként, mikor nem volt dolgom a gyógyszertárban, csak álltam és néztem az embereket. Elővettem egy kis papírt, felírtam rá, hogy Ázsiai, Afrikai, Európai és amint bejött valaki, írtam egy strigulát a nemzetiségéhez.
Ezt nem kellett megkérdezni, hisz egyértelmű. Amerikaiakat, meg betudtam annak, ahogy kinéznek, azaz ha fehér, európai, ha fekete, afrikai és ha sárgás vagy kínai akkor ázsiai. Szóval reggelente az európaiak voltak a legtöbben, ázsiaiak másodikak (nem sokkal lemaradva) és a harmadikak az afrikaiak.
Délután viszont mintha az európaiakat elnyelte volna a föld, elsők lettek az ázsiaiak, második helyen meg szinte ugyanannyival afrika és európa. Ez függhet attól is, hogy ki mennyire vesz gyógyszereket, parfümöket, háztartási gépeket, mert ugye mindhárom részleg megtalálható  a  gyógyszertárban.
Ha csak a parfüm részt nézem, biztos, hogy olyan 10:7:2 arányban lett volna ázsiai-afrikai-európai. Indiaiak mindennap jöttek, minimum 3-an, hogy esküvőre keresnek nászajándékot. Afrikaiakból sok volt a megszállott, akik már a 20.parfümüket vásárolják vagy várásoltatják a párjukkal.
Ahogy észrevettem az afrikai kapcsolatokban olyan mintha a nő lenne egy nőstény oroszlán, aki irányítja a férfit, de valahol a férfi is kikéri magának a dolgokat, morcosan és bunkón, de a főbb döntés a nő kezében van. Míg az ázsiaiaknál, főleg pakisztániakra, arabokra, bangladesiekre és indiaiakra gondolva, 
egyértelműen a férfi a főnök, a nő meg vagy meg se szólalt, vagy támogatta ahogy a férfi dönt. Annak ellenére, hogy pl nászajándékként női parfüm választásánál a nő jobban értene a dologhoz.