Mintha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napom a gyógyszertárban, magamon hagytam a blúzomat, vettem pár gyógyszert, majd mikor vége lett a munkának,
feljött a manager és mondta, hogy a főnök azt szeretné, ha bizonytalan ideig nem jönnék többet dolgozni. Nem akarja, hogy Rajeev és én együtt dolgozzunk.
Bár ő még pár napig a kórházban van, nem értem miért nem akar engem. Szerintem végleg megutált, mármint a főnök. Mindenki tudja, hogy Rajeev öngyilkossági kísérletként túlnyugtatózta magát és ez mind miattam történt. Nem érzem benne akkora hibásnak magam, legalábbis ebben a pillanatban, mert arról továbbra sem tehetek, 
hogy nem akarok vele lenni, ebbe meg úgy tűnik nem akar belenyugodni és úgy döntött, nincs fontosabb számára mint én, ezért ha engem nem kap meg, hát meg kell halni.
Ez az irónia nem dühből szól, hanem abból, mennyire gyerekesnek tartom érte. Lehet az én reakcióm nem túl empátikus és átlagos, de ezzel pont nem azt érte el,nálam,
hogy jobban törődjek vele, hanem hogy ne akarjam többet látni. Persze segítettem neki. Najó, akkor elmesélem pontosan mi történt.
Egy ideje, konkrétan amióta barátom van, nem nagyon jövünk ki, mert ő továbbra is nyomul, én meg ezt ellenzem. Volt egy hét, mikor nem beszéltünk,
mondván időre van szüksége. Legyen. Letelt egy hét, és úgy jött oda mintha ezelőtt minden nap beszéltünk volna, annak ellenére, hogy rengeteget vitáztunk előtte.
Mondom bocsi, de nekem vanak érzéseim és ebből a helyzetből ugyanolyan jó barátságba lassan tudok csak át menni. Kiröhögött.
Pedig előtte azt mondta mi sosem voltunk barátok. Legalábbis a részéről, és soha nem is akar majd. Ez is az a "legyünk barátok" álnév volt.
Kizárt, hogy azok tudjunk lenni, mert ő többet érez, én meg pont csak annyit amennyi egy jó barátsághoz elég. Rosszul esett neki, hogy nem hívtam el a szülinapomra,
amit magyarokkal ünnepeltem, úgyhogy rávett, hogy tartsak neki is egy bulit. Végül belementem, meghívtam még másokat is és angolul beszéltünk az este.
Vége lett, megyünk haza, két magyar barátom velem tart (Márk és Bence) ők messze laknak meg még dumálnék velük, Rajnak meg ugyanaz a busz kell, tehát négyesben mentünk a 238-assal.
Leszállt ott, ahol mi is. Mondom neki, légyszives ne gyere, most a barátaimmal akarok lenni. Erre kiakadt, hogy mert ő nem a barátom?
Ő is ugyanúgy felakar jönni, mondom de én nem akarom. Ezen bepöccent, de ugyanúgy jött utánunk, nem lehetett lerázni, végül otthagytam,
srácok is nagynehezen bejöttek a házba, Raj meg hazament. Másnap jött a hívás a munkahelyemről, hogy Raj nincs bent, nem e tudok róla valamit?
Mondom nem. Pár óra múlva, megint jött a hívás, tudom e a lakcímét. Elkezdtem kicsit aggódni, elkértem a lakcímét a főbérlőtől, végül a srácokkal elmentünk oda, délután 4 óra körül. közben visszahívott a főbérlő, hogy hívta őt valaki, hogy elesett a földön és biztos drogozik. Mondom mivan? EZ MOST VICC? Gyorsan odaértünk, feküdt az ágyában, igazából aludt. Megnéztem nem e sértette meg magát, nem volt semmi külső baja, csak aludt. Felkeltettem, kómás volt, beszéltem vele, 
Nagy nehezen kihúztam belőle, hogy nyugtatót vett be. Felhívtam anyumat megkérdezni mekkora dózis után veszélyes, mert nem túnt túl rosz állapotúnak,
csak álmosnak. Anyum mondta, 4 en túl már gyomormosás kell, ő elmondása szerint 16ot vett be, de nem találtuk meg a dobozt. Kihívtam a mentőket,
rengeteget kérdeztek és mind ezt angolul. Legalább megtanultam hogy van a túladagolás szó. Végig beszélt velem valaki amíg a mentők ki nem jöttek.
Pont olyan volt mint a filmekben, gondolom nehogy kétségbe essek. Ébren kellett tartanom őt, nem adni neki semmit, jól esett a végén búcsúzáskor mondta a diszpécser a telefonban, legyek magamra büszke, mert lehet hogy most megmentettem egy barátom életét. Végül kijöttek, majd bementem velük a kórházba.
Közben beszéltem telefonon munkatársaival és bejött egyikőjük, vele vagy egy órát vártunk az orvosra, de még mindig nem érkezett meg. Én már elég fáradt meg elkeseredett voltam,
főleg mikor kicsit magához tért és elkezdett röhögni rajtam meg beszólogatott. Igazából tényleg nemtudom mennyire játszott rá, vagy mennyire volt komoly a dolog.
a Pulzusa és légzése teljesen rendben volt, egyedül kómás volt nagyon. Aztán leléptem.

Ma bementem dolgozni. Ugye mi ugyanabban a gyógyszertárban dolgozunk,
így másnapra már mindenki azzal fogadott, hogy tényleg megakarta ölni magát miattad? Ezt olyan gúnyos mosollyal. Nemtudom ellenem vagy Rajeev hülyesége ellen szólt e,
de rosszul esett. Tehát kellemesen indult a napom, végül mint írtam, egy darabig nem kell mennem dolgozni. Beszéltem a barátaival, hogy ez azért nem volt szép,
hogy mindent kitálaltak mindenki elé, mondták hogy mivel vele vannak és nem mennek dolgozni amíg nem épül fel, ezért elkellett mondaniuk mindent a főnöknek.
Afrikaiaknál meg úgy tűnik nincs olyan, hogy magánszféra. Mondták a barátai, hogy visszakéne küldeni Indiába, mert ez nem jó környezet neki.
Másik megoldás meg ha munkahelyet váltanék. Nem is lenne nagyon ellenemre. Most lesz időm gondolkodni rajta, mi is legyen velem. Lehet most kéne spanyolba menni. Tominak őszintén nem tudom,hogy mondjam el, aggódni fog, mert még az ő munkahelye sem stabil.