Raj tegnap elköltözött. Mostanában sokat veszekszünk és ideje volt, hogy beismerjük, ez már rajongás és nem szeretet. És hogy őszinte legyek.
Nem akarom, hogy korlátozva legyek. Egyik okom amiért kijöttem, az volt, hogy nem akarok senkihez sem tartozni. Úgy értve, hogy engedélyt kérni
ha akarok valamit csinálni, rosszul érezni magam, ha nem jól tettem. Kicsit szabad akarok lenni. Igen. Azthiszem ez jelenti a szabadságot.
Nem tartozni senkihez. Ez persze nem azért történik, mert bajom lenne akárkivel az életemben, a szüleim mindig engedékenyek voltak, a barátaim mindig megértők,
csak vágyom a függetlenségre. A másik ok, pedig, pont ellenem szól, de beleszerettem valakibe.
Raj ezt nem viseli el, én meg azt nem, hogy nem beszélhetek vele és találkozhatok, akkor, amikor szívem kívánja.
Még mindig tudom, hogy ez az eddigiekkel szemben szól, de lehet hogy megkérem, hogy költözzön ide. Egyedül akarok lenni, hogy azt tehessek amit akarok,
de nem akarok egyedül csinálni semmit.