Megérkezett a kiscica. Csodaszép, olyan mint egy bagoly. Szerintem kicsit anya komplexusa van. Nem eszik egyedül, csak a kezembõl. De azért édes. Csak folyton letüsszent. Mikor elmegyünk dolgozni, berakunk egy kis zenét a cicának, hogy ne érezze magát egyedül. Kiváncsi vagyok mit csinál itthon.

Ma sokat gondolkodtam a jövõmrõl. Félek, hogy nem fogom megtalálni a nekem való férjet. 18 éves vagyok. A szüleim ekkor már a házasságon is túl voltak. És én? Én még egy évet sem voltam együtt senkivel. Félek, hogy kifutok az idõbõl. Mikor fogok szülni? Mikor házasodom? Itt vagyok Lodonban. Nem akarok külföldivel lenni. Szörnyû érzés belegondolni, hogy ha gyerekem születik esetleg nem egy lesz az anyanyelvünk. Nekem Magyara van szükségem. Nem hiszem hogy egy külföldi megtudná adni nekem azt a szeretetet, amit egy anyanyelvû férfi. Sokszor vagyok pl ideges nyelvi dolgok miatt, mert nem értem mit akar mondani, vagy õ nem ért engem. És ha a gyerekünk angolul beszél, velem magyarul, apjával meg námetül vagy litvánul? Nemtudom.. túl.. furcsa. És talán még várnék 5 évet, minden előtt, hogy jól ismerjem, de ahhoz lassan megkéne találnom az igazit. Merre vagy? Találkoztunk már? Magyarul beszélsz? Segíts kérlek és kezdj el te is keresni! Szükségem van rád, én készen állok.