Három hét múlva jön Tomi. Addig végülis egyedül vagyok. Olvasgatom a könyveimet, alszom sokat, takarítom a szobám néha főzők és valahogy ezeken kívül nem sok mindent csinálok.
Nincs kedem. Pedig vannak terveim, nem is egy, de egyedül nem akarom egyiket sem csinálni. Úgyhogy február 16-áig eltöltöm ezt a három üres hetet.
Úgysem volt még ilyen. Sosem kellett várnom senkire.

De hogy valami újjat is mondjak, Rajeev egyiknap sürgős telefonban megtudta apjától, hogy meg kell házasodjon. a Jelölt kiválasztva, a dátum kitűzve, áprilisban Indiába kell mennie, hogy elvegye soha nem látott élete párját. Még megkérdezett párszor, hogy nem e gondoltam meg magam, nem e akarok éln hozzá menni. De én csak egyszer akarok életemben megházasodni és azt életem végéig. És én amúgyis a romantikus hősökben hiszek. Oké, hogy kultúra, de attólmég hogy az apja azt mondja házasodjon meg, ha tényleg annyira szeret amennyire mondja nem tudna belemenni a dologba. Bár én örülök ennek, meg nem is. Örülök mert talál valakit aki szeretni fogja, (mert szeretnie kell), gondoskodik róla és szerintem ennyi elég neki, hogy megszeressen valakit. Engem nem igazán szeretett, csak túl sok kedvező lehetőség jött velem. a Vízum Angliába, társaság, az emberek hirtelen jó véleménnyel és irigységgel tekintettek rá, sok új dolgot ismert meg általam, ételeket, szokásokat. Szóval szerintem ezek miatt érzi hogy "szeret". És hogy miért bánom, hogy megházasodik? Mert az azt jelenti, hogy április után ha egyáltlán vissza jön még egy évre, nem nagyon találkozhatunk, ha vissza se jön akkor meg végképp és ennyi volt minden. Nekem fontos barátom lett, és az esküvő miatt mindent elkell vágnunk, mert azz indiai nők nagyon féltékenyek és nem akarja veszélyeztetni a kapcsolatát. Azt mondta többet fog járni templomba, mert nem úgy alakul az élete ahogy szeretné és túl keveset imádkozik. Ezen volt egy aprócska vitánk, hogy pont ez az a hozzá állás amitől az emberek nem tesznek semmit, hanem ürügyként Istenre fogják és fohászkodva várják a változást, ahelyett, hogy összeszednék magukat és maguk tennénk érte. Erre a válasza az volt, ő hisz Istenben.